Századok – 2024
2024 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Füzi Izabella: A vurstlitól a moziig. A magyar vizuális tömegkultúra kibontakozása (1896–1914) (Tamás Ágnes)
TÖRTÉNETI IRODALOM ország történelemét tárta a látogató elé, míg Ös-Budavára az ingerekre intenzívebben ható komplexumként tűnik fel a szövegben, mintegy a kiállítás ellentéteként. A következőkben a panorámák - ezen belül is a millenniumhoz kapcsolódó legismertebb, a Feszty-körkép - elkészültéről, hatásmechanizmusairól tájékozódhatunk. A nemzetközi szakirodalomban jól ismert állítás, hogy a körpanorámák olyan tekintetben a mozi „előfutárai” közé tartoznak, hogy vizuális illúziókeltés a céljuk, és új típusú vizuális élményt, látásmódot közvetítettek. Fűzi kötetében nemzetközi szakirodalmi példák alapján kapunk információkat arra vonatkozóan, hogy milyen panorámákat festettek, ezek hogyan készültek, és miként keltettek illúziót a nézőkben. A recenzált munkában A magyarok bejövetele megfestésének, reklámozásának és recepciójának története mutatja be a körpanorámák keletkezésének, befogadásának módját, míg a körkép tartalmát, hatásait Munkácsy Mihály - szintén a honfoglaláshoz kapcsolódó - festményével összevetve ismerhetjük meg. A szerző azon állítását, miszerint „a vizuális ábrázolás terén nem volt popularizálódott Árpád-kép” (63.), a szakirodalom nem támasztja alá. Kovács Mihály festménye Árpád pajzsra emelésének jelenetével (1854) igen népszerű volt már a millennium előtti évtizedekben is, de a reformkori színházi előadások is nagy gondot fordítottak arra, hogy a néző könnyűszerrel asszociálni tudjon Árpádra; a képi megjelenítések segítségével állították össze a jelmezeket is (vö. Szalisznyó Lilla: Egy alkalmi színmű mediális meghatározottságának vizsgálata. Az Árpád ébredése ősbemutatójának ismeretlen jelmezjegyzéke. In: „Vendégek közt vendég”. Poétikai örökség és szöveghagyomány: Vörösmarty az ezredforduló után. Szerk. Hansági Ágnes - Hermann Zol tán. Balatonfüred 2020. 360—362.). Mikos Éva is azt hangsúlyozza, hogy a honfoglaló vezérek közül éppen Árpád ábrázolása rendelkezett már viszonylag korán tipikus vonásokkal (Mikos Éva: Árpád pajzsa. A magyar honfoglalás-hagyomány megszerkesztése és népszerűsítése a XVIII —XIX. században. Pécs-Bp. 2010. 125.). Mindezek kapcsán felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy miért csak e két Árpád-ábrázolást vizsgálta Fűzi - az „Árpád testéről” szóló részbe legalábbis más alkotást is beemelhetett volna. A Vizuális nyilvánosság és a korai mozgókép című második nagy egység a kötet legkoherensebb, legkidolgozottabb fejezete. Felütésként a szerző a Jürgen Habermas által bevezetett polgári nyilvánosság fogalmából kiindulva határozza meg a vizuális nyilvánosság jelentését, a korai mozgóképek nyilvánosságra gyakorolt hatásai kapcsán pedig angol nyelvű szakirodalomra támaszkodik. A politikai reprezentáció vizuális megjelenítéseként az 1896. június 8-án I. Ferenc József magyar királlyá koronázása alkalmából megrendezett hódoló díszmenet koreográfiáját, mozgóképes ábrázolását ismerteti a szerző sajtóforrások alapján. Felfedi a mozgóképek tartalmát, fényképezésük jellegzetességeit, összehasonlítja a különféle állókép típusok üzeneteit, azok módozatait a Lumiére-felvételek újdonságával, vagyis egy olyan új vizuális élménnyel, amely a kortársak számára jelentősen eltért a korábban megszokottól. Egy évtizeddel később már magyarországi készítésű mozgókép dokumentálta II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozatalát, újratemetését. Zárásként leszögezi, hogy az elemzett időszakban a díszmenetek ábrázolási módja „nem sokat változott”. (114.) Fűzi a politikai nyilvánosság és a mozi viszonyának elemzését követően a nagyvárosi nyilvános tér, az utcák és az utca emberének reprezentációját, az utcai nyilvánosság megteremtését vizsgálja. A témát a fényképészet felől közelíti meg, s felvázolja, hogy az amatőr utcafotósok, akik pillanatképeket készítettek, mennyiben alkottak eltérő képeket, mint a hivatásos fényképészek. A századfordulón a magyarországi korpuszban az utóbbiak domináltak, akik - reprezentációs céllal - sokszor szinte üres utcákat, tereket kaptak lencsevégre. Ezzel szemben a filmen a mozgó alakok és járművek a főszereplők, akik akár bele is nézhetnek a kamerába, virtuális kapcsolatba kerülhet egymással a néző és a filmvásznon megjelenő ember. Végül Fűzi 187
