Századok – 2024
2024 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Neil Price: Die wahre Geschichte der Wikinger (Tringli István)
TÖRTÉNETI IRODALOM királyok stabil és egységes területet hoztak létre. Eleinte folytatták pogány elődeik rablóhadjáratait, majd a keresztény uralkodókhoz méltóan, más területet és módszert kerestek, hogy a hadakozásban gyakorlott alattvalóik zsákmányéhségét kielégítsék: a keresztes háborúkat. Részt vettek a szentföldi hadjáratokban és a kereszténységet elutasító balti népek elleni harcokban. Norvégia az 1260-as évekig ellenőrzése alatt tartotta a Hebridákat, átvette Izland irányítását, és egészen a 15. századig az Orkney- és a Shetland-szigeteket is birtokolta. A svédeknek jóval tovább tartott a kereszténység felvétele és az ország létrehozása, mint szomszédaiknak. A jól ismert eseményeknél érdekesebb a tárgyi kultúra továbbélése. Svédország középső részén a 12. századig szokásban maradt a klasszikus késő-viking típusú rúnakövek állítása. Gotlandon 1200 körül még egyértelműen ugyanolyan ékszereket hordtak, mint a viking korban. Skóciában és a körülötte fekvő szigeteken a 13. század közepén kezdődött az az átalakulás, amely a középkori gazdaság felé mutatott. A Dublinban és más ír „városállamokban” - Price így nevezi az ír partok viking telepeit -all. században divatos díszítőmotívumok még egy évszázad múlva is használatban voltak. A Kijevi Rusz területén egészen a 13. századig megfigyelhető az egyértelműen skandináv elemek folytonossága. A szerző azonban óv e jelenségek rossz értelmezésétől, szerinte e tárgyak használóinak identitását és a tárgyakat illuzórikus lenne „egy kalap alá” venni. A viking telepek közül csak Normadia tudta megőrizni határait, az itt kialakult hercegség még hosszú évszázadok múlva is létező politikai egység maradt. A brit szigeteken Yorkshire és Észak-Anglia több évszázadon keresztül megtartotta skandináv jellegét, például a danelag, a dán jog továbbélésében, amelynek e terület egyébként a nevét is köszönheti. Írországban a tengerparti viking telepekből alakultak ki az elsőként alapított városok. A viking és a korai magyar történelem számos párhuzam bemutatására ad lehetőséget, hiszen a 10. század első felében nyugatról a vikingek, keletről a magyarok égették-rabolták Európát. Néhányszor a magyarok is felbukkannak a könyv lapjain. Haithabu feltárásakor magyar eredetű fegyvereket is találtak, a sztyeppe népeinek felsorolásakor is találkozunk velük, miként megemlíti a szerző azt is, hogy Ruszból származó testőrség Magyarországon is volt. A recenzens a tartalom mellett a könyv módszerét is ajánlja a magyar olvasók figyelmébe. Hogyan lehet egy olyan kor történelmét rekonstruálni, amelyből a rúnákkal vésett feliratokon kívül csak olyan korabeli szövegek maradtak fenn a vikingekről, amelyeket mások, többnyire ellenségeik írtak róluk? Elsősorban a régészet segítségével. A szerző például bátran von le messzemenő következtetéseket emberi csontmaradványokból a viking társadalom felépítését illetően, és használja a kísérleti régészet eredményeit is. Price tehát nem a tárgyak leírását közli olvasóival, hanem történelmet ír. Jól ismeri a természettudományos vizsgálatokban rejlő lehetőségeket, mégsem veszik el ezek hosszadalmas ismertetésében. Ügyesen kapcsolja össze a feliratok és az évszázadokkal később lejegyzett sagd& szövegeit a tárgyi emlékekkel, célt azonban itt sem téveszt: nem merül el a filológiai problémákban, pedig láthatólag jól ismeri azokat is. Az eredmény egy modern nyelven, modern gondolkodással megírt, korszerű ismereteket közvetítő történeti-néprajzi elemzés a vikingekről. Olyasféle, amilyet egy ma élő László Gyulától kapnánk a Szent István előtti magyarságról. Az olvasónak csupán egy helyen lehet hiányérzete. A monográfia elején helyet kellett volna találni a vikingek származása és főleg nyelvhasználata bemutatásának, annak érdekében, hogy érthetővé váljon: a vikingek a germán szomszédaikkal és ellenfeleikkel viszonylag könnyen megértették egymást. Két, figyelmetlenségből fakadó tévedésre is fel kell hívni a figyelmet: Sztaraja Ladogától a Volhov folyón, az Ilmeny-tó felé tartó vikingek a folyón felfelé és nem lefelé (476.) utaztak, na, és persze, a De administrando imperiot nem latinul (477.), hanem görögül írták. Tringli István 183
