Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi László: Az aszódi koncentrációs telep működése (1914–1917)
KL ASZÓDI KONCENTRÁCIÓS TELEP MŰKÖDÉSE (1914-1917) eltöltött évekre bő egy évtizeddel a háború után is. Montfort 1914 késő nyarán került Aszódra. Épp Oroszországból Franciaországba tartott, amikor a magyar hatóságok feltartóztatták. Nem az aszódi koncentrációs telepen töltötte a rendőri felügyelet egész idejét, mivel egy idő után engedéllyel Kolozsvárra települt át. Memoárja jóval a háború után látott napvilágot.75 Montfort írásában nosztalgikus hangot megütve csak a fogságban eltöltött idő „kellemes” oldaláról számolt be, amely így szinte már kéjutazásnak tűnhetett az olvasó számára. Habár munkájából valóban egyfajta könnyed, nagyvilági életforma képe bontakozik ki a magyar vidéken, a történetek hátterében végig ott van a keserű valóság, a szabadságtól való megfosztottság ténye. 75 de Montfort, P: Egy háborús internált élményei i. m. 444-448. 76 M. Hrabovszky J: Ami elmúlt i. m. 390. Az írónő nem fedte fel a történet szereplőjének valódi nevét. Más, a későbbi kutatás során előkerült forrásokból azonban erősen valószínűsíthető, hogy P. feltehetően azonos a már említett Charles Poggioli nevű, Aszódra internált francia állampolgárral. A francia nyelvórákat nem másnak, mint Lovászy Márton (1864-1927) országgyűlési képviselőnek adta, aki egyúttal a Magyarország című politikai napilap főszerkesztője is volt. A források arra mutatnak, hogy Poggioli és családja 1916-ban már Franciaországban volt. - MAE AD, Guerre 1914-1918, Internés civils, Série A, vol. 103. Historique de l’arrestation un groupe de Français a Fiume (Hongrie) et de leur internement a Aszód, dátum n. irat; MAE AD, Guerre 1914-1918, Internés civils, Série B, vol. 10. Tárgy n. irat, Paris, 1er Mars, 1916. 4.; Held 18 months in Hungary, M. Poggioli, back in France, tells of tottering Monarchy. New York Herald, February 14, 1916. 1. Végül, de nem utolsósorban, érdemes röviden kitérni egy magyar forrásra is. Márai Sándor nagynénje, M. Hrabovszky Júlia szimpátiával írt egy Aszódon internált, francia állampolgárral való találkozásról: „P. nizzai származású, Párizsban élő drámaíró. Éppen egy darabját próbálták Budapesten, amikor kitört a háború. O táviratot kapott feleségétől, aki Abbáziában nyaralt két gyermekükkel, hogy jöjjön értük azonnal. O el is indult rögtön. A család már egy olasz hajón ült, amikor internálták. P. nagy sikert és anyagi hasznot várt a színdarabjától. Jelenleg szűkösen él Aszódon, az itt lévő honfitársai segítik. Franciaországban élő rokonai és barátai is juttatnak el hozzá valamit. De a helyzet olyan kínos számára, hogy néha azt hiszi, beleőrül. Most azon igyekszik, hogy protekcióval Budapestre kerüljön. Ott van lehetőség a pénzkeresetre.”76 M. Hrabovszky közbenjárására a francia férfi néhány hónap múlva Budapestre került, ahol a nő bemutatta P.-t egy ismerősének, aki egy jómódú ügyvéd özvegye volt, és aki felkarolta őt. P. rövidesen lehetőséget kapott tanítványok fogadására is, akiknek francia nyelvórákat tartott, sokat javítva ezzel anyagi helyzetén. Epilógus Matthew Stibbe, angol történész egy 2014-ben írt tanulmányában feltette a kérdést, hogy miért született olyan kevés munka a Monarchia országaiban az első világháborús internálással kapcsolatban, megjegyezve, hogy a küzdő felek közül az egykori Monarchia az egyetlen olyan állam, melynek a civil internáltakkal való 179
