Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?
IMRE HERCEG HALÁLÁRÓL sem, hogy a vadász leesett a lóról; ennek okát nem mindig ismerjük. Például 864 decemberében a niederaltaichi apátságban ápolták a lováról leesett Német Lajos királyt.205 Imre király Máramarosban esett le a lóról.206 Egykori vaddisznóvadászata annyira emlékezetes maradt Endre herceg számára, hogy később, királyként is említést tett egyik oklevelében a helyszínen kereszttel megjelölt fáról.207 Liudprand elbeszélte Spoletói Lambert itáliai király és császár (891— 898) halálát.208 Az egyik hagyomány szerint Lambert Marengo környékén vadászva egy vadkant üldözött, és leesve a lováról nyakát törte. Liudprand valószínűbbnek tartotta azt a szóbeszédben élő verziót, hogy a vadászat közben lepihenő király nyakszirtjét a kísérője roncsolta szét egy doronggal, hogy megbosszulja apja halálát. 205 Deutinger, R: Heilige und Verstorbene i. m. In: Die Abtei Niederaltaich i. m. 181-202. 206 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk. Szentpétery Imre — Borsa Iván. Bp. 1923-1987. I. 1199. Nr. 185.; Pauler Gy: A magyar nemzet története i. m. (1899) II. 6.; ZolnayLászló: Vadászatok a régi Magyarországon. Bp. 1971. 93-97.; Vörös I.: Adatok i. m. 235. 207 1 2 1 0. II. András király megerősíti Chepán nádornak Lesnissa helységet adományozó végintézkedését a templomos rend számára: „dum Ducatum regeremus, aprum interfecimus, ac propriis manibus crucem in quadam arbore incidimus”. - Wenzel Gusztáv: Árpádkori Új Okmánytár XI. 107. Nr. 66.; Zolnay L.: Vadászatok i. m. 97.; Vörös I.: Adatok i. m. 232. 208 Liudprand'. Antapodosis I. 42. - Liudprand történeti munkái. (Középkori krónikások 6-7.) Bp. 1908.99. 209 Vadászbalesetek: II. Vilmos Henneberg —Schleusingen grófja (1415—1444) — Allgemeine Deutsche Biographie I-LVI. Leipzig 1875-1912. XLIII. 25.; V. Lajos francia király (967-987) - Uralkodók és dinasztiák i. m. 406.; IV. (Bajor) Lajos császár (1283-1347) - Uo. 418., Die Kaiser: 1200 Jah re europäische Geschichte. Hrsg. Gerhard Hartmann - Karl Rudolf Schnith - Wilfried Hartmann. Wiesbaden 2006. 407-411.; III. Oberhesseni Vilmos herceg (1471-1505), Richárd angol herceg (1057-1081), III. Habsburg Frigyes herceg (1347-1362) - Habsburg Lexikon. Szerk. Brigitte Hamann. Bp. 1990. 132. A téma populáris feldolgozása: Michel Pastoureau: La roi tué par une cochon. Une mort infâme aux origines des emblèmes de la France? Paris 2015. 210 P Willibrord Neumüller OSB: 777. Das Gründungsjahr Kremsmünster. In: Cremifanum 777-1977. Festschrift zur 1200-Jahr-Feier der Stiftes Kremsmünster. (Mitteilungen des Oberösterreichischen Landesarchivs 12.) Linz 1977. 7-16.; Christian Löhmer: Mythos Agilolfinger. Das Nachleben der Bayernherzöge in Mittelalter und Neuzeit. In: Tassilo III. von Bayern. Grossmacht und Ohnmacht im 8. Jahrhundert. Hrsg. Lothar Kolmer - Christian Rohr. Regensburg 2005. 191-210. 211 Günther legendájáról és a festményről Szöllőssy Agnes: Günther herceg holttestének megtalálása. In: Mons Sacer i. m. 78-79. A vaddisznó, ha feldühödik, nehézség nélkül képes embert ölni. A malacait védő vaddisznó félelmetes állat, s az általa okozott halál könnyen vált legendák szereplőjévé. A feljegyzésekben lévő vadászbalesetek többségét vaddisznók okozták.209 Egy 13—14. századi legenda szerint a kremsmünsteri bencés monostort III. Tassilo bajor herceg ott alapította, ahol Gunther nevű fiát vaddisznó sebezte halálra.210 Az apát a fiú kutyája vezette el a baleset helyszínére. A jelenetet barokk festmények örökítették meg: a képeken mintha Szent Istvánt, feleségét és Imrét látnánk. A Pannonhalmi Főapátságban is őriznek festményt az eseményről.211 A monda eredete nem ismert, de már a középkorban megfestették. 139
