Századok – 2024
2024 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Imre herceg haláláról. Milyen hír érkezett 1031 őszén Hildesheimbe?
TÓTH ENDRE gyalta, hanem azt igyekezett cáfolni, hogy a Magyarországra menekült angolszász hercegekre vonatkozó forrásokban feltűnő Ruzia a Magyar Királyságot jelölné.94 Mátyás megkereste a Ruziát említő forrást,95 és helyesen állapította meg, hogy az nem Magyarországra, hanem Oroszoroszágra vonatkozik.96 Mátyásnak két megoldási javaslata volt a ruizi megfejtésére. Egyrészt a mosoni Oroszvár helynév és Anonymus (c. 57.) nyomán orosz betelepülőkre gondolt. Miként a Névtelen Jegyző írja: „Ezen a vidéken bízta meg a nagyapja, Almos fejedelem idején Pannóniába bevándorló oroszokat, hogy várat építsenek.”97 Imre herceg pedig „mint a katonailag szervezett orosz határőrség parancsnoka viselhette a dux Ruizorum czímet”.98 Mátyás Flórián másik ötlete különösebb: eszerint Imre az anyja révén a bajor „rutziai uradalmak” örököse lehetett. Mátyás Hermannus Cornerus 15. századi feljegyzésére hivatkozott,99 amelyben a szerző felsorolta a quedlinburgi monostor javadalmait a Vogtland vidékén, köztük a de Ghera, de Wyda, de Plawis és de Rutzia származó jövedelmeket.100 A felsorolt birtokok később a Reuss grófi majd hercegi családhoz kerültek.101 Függetlenül attól, hogy Imre valóban örökölhette-e ezt a Rutziát, a család Reuss neve nem ennek a Rutziának a származéka, noha valóban orosz’ jelentésű. A család plaueni ágából származó I. Henrik orosz kapcsolatai miatt vette fel a 13. század végén az orosz’, illetve ’rutén’ jelentésű nevet, amely később leszármazói családnevévé vált.102 94 Marczali H.: A vezérek kora i. m. 302.; Mátyás E: Történeti egyezések i. m. 541. 95 Brémai Adám, Gesta c. 51.: „filii eius in Ruzziam exilio damnati” - Gesta Hammaburgensis ecclesiae pontificum. Hrsg. Bernhard Schmeidler. (MGH SS rer. Ger. 2.) Hannover 1917. VII. 324. 96 Mátyás E: Történeti egyezések i. m. 542. 97 „usque ad pontem Guncil et in eisdem partibus dedit castrum construere Ruthenis, qui cum Almo duce avo suo in Pannoniam venerant” - Anonymus c. 57. SRH I. 113.; Anonymus'. A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Bp. 1999. 48. 98 Mátyás E: Történeti egyezések i. m. 543. 99 Uo. 100 Die Chronica Novella des Hermann Körner. Hrsg. Jakob Schwalm. Göttingen 1895. 578. 101 A család férfitagjai emlékezve VI. Henrik császárra, máig a Henrik keresztnevet viselik. 102 I. Henrik nevének Reuss és Ruthenus névváltozatait lásd Thüringische Geschichtsquellen. Neue Folge II. Urkundenbuch der Vögte von Weida, Gera und Plauen I. 1122-1356. Hrsg. Dr. Berthold Schmidt. Jena 1885. index 588. 103 „id est gentem suam, Rhos vocari dicebant” - Annales Bertiniani. Hrsg. Georg Waitz. (MGH SS rer. Ger. 5.) Hannover 1883. 19. Csak két hazai tanulmányt említek: Balogh László: Az Annales Bertiniani 839. évi bejegyzése és a magyarok. In: Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Szerk. Balogh László - Kellet László (Magyar Őstörténeti Könyvtár 21.) Bp. 2004. 112-123.; Bollók Adám: „Intet barbaros et nimiae feritatis gentis”. Századok 138. (2004) 349-380. 104 Liudprand'. Antapodosis, IV. 15. Hrsg. Joseph Becker. (MGH SS rer. Ger. 41.) 113., 10. Az ’orosz’ jelentésű név az Annales BertinianiB^n olvasható először: 839-ben Ingelheimben a bizánci császár követeivel Rhos kagánjának emberei is megjelentek.103 Cremonai Liudprand szerint a név ’északi embert’ jelent (rusi, alio nos nomine Nordmanni appellamus} A népnév későbbi előfordulásait a Monumenta 124
