Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Lukács Anikó: A Szent István-ünnep mint idegenforgalmi esemény Budapesten
A SZENT ISTVÁN-ÜNNEP MINT IDEGENFORGALMI ESEMÉNY BUDAPESTEN hagyománya. A Szent István-héthez nem kapcsolódtak olyan jelentős beruházások, mint a millenniumi ünnepségekhez, de például az ünnepségsorozat kapcsán kezdődött meg a Budapest dunai panorámáját ma is meghatározó díszkivilágítás kiépítése. 1931-től a vidéki Magyarország hagyományait színpadra állító Gyöngyösbokréta jelentette az ünnepi hét fő attrakcióját, és innentől kezdve a külföldiek Budapestre vonzása került a Szent István-hét szervezésének középpontjába. Az amatőr falusi csoportok szerepeltetésével az az álláspont győzedelmeskedett, amely szerint a külföldi látogatóknak olyat kell nyújtani, amit máshol nem láthatnak (szemben azokkal a véleményekkel, amelyek az ünnepi programokkal a nyugati kultúrkörhöz való tartozást szerették volna hangsúlyozni). A Szent István-hét intenzív és professzionális propagandájának eredményeként a rendezvénysorozat reklámanyagai, az ünnepségekről szóló beszámolók, az ünneplő főváros fotói a világ minden tájára eljutottak, és Magyarországot, illetve annak fővárosát minden más nemzetétől eltérő hagyományokkal rendelkező, különleges, meglátogatásra érdemes idegenforgalmi célpontként mutatták be. Az évtized közepén a főváros igyekezett megújítani a rendezvénysorozatot. Azonban hiába merültek fel újabb és újabb ötletek, a főváros gyakorlatilag ugyanazt a programot szervezte meg évről évre, hiszen az anyagi lehetőségek, a szervezeti keretek és a személyi feltételek nem változtak. Az 1938-as évet hatalmas várakozás előzte meg, a kettős szent év, ahogy az Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István-emlékév együttesét nevezték, Magyarországra irányította a világ figyelmét, így a magyar idegenforgalom a legjobb esztendejére számított. A főváros ennek megfelelően arra törekedett, hogy az immár hagyományos Szent István-hét eseményei az ünnepi évre való tekintettel még a szokásosnál is fényesebbek legyenek, és a hatalmas tömegeket megmozgató Eucharisztikus Kongresszus után is sikerüljön újat, vonzót és kiemelkedőt nyújtani. A valóságban azonban az 1938. évi Szent István-hét nem sokban különbözött a korábbi ünnepi hetek tizenkét év elteltével immár rutinszerűen alakított programjától. A külföldi látogatókat mégsem ez, hanem a külpolitikai helyzet tartotta távol az államalapító szent királyt ünneplő fővárostól. Az utolsó Szent István-hetek már a háború jegyében teltek, és ez azt is jelentette, hogy bár az utazási lehetőségek beszűkülésével a hazai látogatók száma megugrott, a külföldi látogatók száma a csúcsot jelentő 1937-től kezdve folyamatosan csökkent. Nehéz számokban kifejezni, hogy a Szent István-hét milyen hatással volt a főváros két világháború közötti idegenforgalmára, hányán érkeztek kifejezetten azért, hogy részesei vagy nézői legyenek az ünnepségsorozatnak. Pontos adatok hiányában ezért érvényesnek kell elfogadnunk azt a képet, amelyet az Idegenforgalmi Hivatal jelentései mellett a sajtó szubjektív beszámolói is évről 966
