Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Lukács Anikó: A Szent István-ünnep mint idegenforgalmi esemény Budapesten
A SZENT ISTVÁN-ÜNNEP MINT IDEGENFORGALMI ESEMÉNY BUDAPESTEN Szálláshelyzet Budapesten a két világháború között A főváros idegenforgalmi törekvéseit, az idegenforgalom bővülését az egész korszakban korlátozta a szállások alacsony száma és minősége. A nyári szezonban, főként a Szent István-hét után a sajtó évről-évre visszatérően tárgyalta a látogatók elhelyezésének nehézségeit. Az ünnepi hét rendezése során az Idegenforgalmi Hivatal kiemelten foglalkozott az elszállásolás kérdésével. Tömegszállásokról gondoskodott, iskolákat rendezett be, diákszállókat bocsátott a Szent István-hétre érkezők rendelkezésére - 1926-ban 5500 fő elhelyezésére készültek fel, 1928-ban 2600 főt tudtak ilyen módon elhelyezni, a szállásért ebben az évben éjszakánként 0,80-1,60 pengőt kellett fizetni. A pályaudvarokon, a hajóállomáson és a jelentős autóforgalmat lebonyolító bécsi úti vámnál útbaigazító kirendeltségek segítették az előre foglalt szállással nem rendelkezők elhelyezését. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a Magyarországról, illetve az elcsatolt területekről érkezők éltek.41 A Hivatal nyilvántartásba vette a Szent István-hetében igénybe vehető magánszállásokat, és alkalmanként ellenőrizte, hogy azok megfelelnek-e a külföldiek igényeinek is. Azonban így is előfordult, hogy külföldi vendégek panaszt tettek a számukra kiadott szoba állapota miatt, vagy éppen nem találták otthon a házigazdákat.42 41 BFL IV.1501.b 550/1928 „Elszállásolás” feliratú csomó. 42 A Keleti pályaudvari kirendeltség jelentése, 1929. augusztus 20. BFL IV.1501.b 520/1929, további jelzet nélkül. 43 Levéltervezet, július 30. BFL IV. 1501.b 8. doboz Szent István heti előkészületek 1929. feliratú dosszié 629/1929. Részben a szálláshiány indokolta, hogy a főváros minden évben igyekezett elérni a kávéházak nyitvatartásának meghosszabbítását: „a kávéház alkalmas rá, hogy az idegeneknek váratlanul megduzzadó csoportjait felvegye s ezzel is könynyítsen az elszállásolás nehézségein. Tudvalevő, hogy a főváros idegenforgalmi felszerelése nincsen úgy méretezve, hogy egyes rendkívüli utastorlódás szükségletét kielégítse” - indokolta a kávéházak nyitvatartásának meghosszabbítására vonatkozó kérését Ripka Ferenc 1929-ben.43 Ezek a szállás- (illetve szállást pótló) lehetőségek elsősorban a vékonyabb pénztárcájú vidéki, valamint az elcsatolt területekről érkező látogatóknak nyújtottak megoldást, a tömeg- és magánszállásokat is elsősorban ők vették igénybe. A főváros gazdaságának azonban elsősorban sokat költő külföldi turistákra volt szüksége, akik nagyobb igényekkel érkeztek, többek között színvonalas szállodai ellátást, esetleg panziót kerestek. A nagyobb budapesti szállodák túlnyomó többsége még az első világháború előtt nyílt, a háború után pedig több szálló szűnt meg, mint 956
