Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos András: Budapest bevételei és beruházásai a két világháború között
SIPOS ANDRÁS között szorgalmaznia kell lehetőleg most, egy végleges megállapodást. Ö maga hozzátette azonban azt — nem tudom, hogy mely információk révén —, hogy ő attól fél, hogy ez a végleges megállapodás már csak 100 percentre vonatkozhatik.”11 11 Azaz vállalni kell a tartozások teljes összegének megfizetését. BFL IV. 1403.s IX. 1925. július 10. 5. 12 A bizottság elnöke J. de Pury ezredes volt a Svájci Bankárok Szövetsége képviseletében, tagjai: B. H. Binder londoni könyvszakértő, J. J. Fifer londoni elektrotechnikai szakértő, Andrée Poisson, a Francia Magánjavak és Érdekek Hivatala pénzügyi szakértője és M. Berkitz, a berlini Dresdner Bank osztályigazgatója. A bizottság jelentése: Fővárosi Közlöny 36. (1925) 44. sz. (november 27.) Melléklet 12-75. 13 Uo. 23. A hitelezők által a főváros „átvilágítására” kiküldött szakértői csoport 1925 január végétől február végéig vizsgálódott Budapesten.12 Hogyan értékelték ők a főváros anyagi helyzetét? „A város pénzügyi erőforrásait igen nagy mértékben közérdekű vállalatai képviselik” - állapították meg,13 és valóban, a világháború előtti viszonyokhoz képest talán a legnagyobb változás a város kezén lévő kiterjedt közüzemi hálózat kialakítása volt. A korábban koncesszionált magánvállalatok által ellátott monopolisztikus jellegű és jól jövedelmező közszolgáltatások városi kézbe vételére irányuló „községesítési” politika terén az első nagy lépés 1910-ben a gázgyárak megváltással történő átvétele és az új óbudai gázgyár immár városi beruházásként történő megépítése volt. A Gázművek volt a főváros első önálló vagyonkezelésű nagyvállalata. A világháború végére az áramszolgáltatás terén is monopolhelyzetbe került a város: 1914-re felépült a kelenföldi erőmű, és megváltották a két magánvállalat egyikét is, a másikat pedig 1918-ban. Az egyik nagy villamosközlekedési vállalat részvénytöbbségét 1911-ben szerezte meg a város. 1918 novemberében, a forradalom győzelme után a kormány az első napokban intézkedett a Budapest és környéke tömegközlekedésének zömét ellátó villamosvasúti vállalatok átvételéről és a főváros kezelésébe adásáról. A Tanácsköztársaság bukása után a ténylegesen már egységes irányítás alatt álló hálózat jogi és pénzügyi helyzete évekig átmeneti jellegű volt, míg a vasutak megváltásával 1923. január 1-től a főváros 100%-os tulajdonában álló Budapest Székesfővárosi Közlekedés Rt. (BSZKRT) vette át a forgalom lebonyolítását. (Működési köre kezdetben csak a villamosra és helyiérdekű vasutakra terjedt ki, külön városi üzem maradt az autóbusz és a sikló.) 1925-ben a főváros több mint két tucat önálló vagyonkezelésű üzemmel rendelkezett, a közélelmezéstől a temetkezésen, hulladékkezelésen át a Széchenyi és Gellért Fürdőig a legváltozatosabb működési területeken. Ebben a számban nincs benne a BSZKRT és a Vásárpénztár, amelyek részvény társasági formában kívül álltak a városi háztartás keretein, sem a Vízművek, amely a legrégibb, már 919
