Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kenyeres István: A budai és pesti vásárok a középkortól a 19. századig
A BUDAI ÉS PESTI VÁSÁROK A KÖZÉPKORTÓL A 19. SZÁZADIG azaz az Üjtér vagy Üj Vásártér, a mai Erzsébet tér. Az országos vásárokat hagyományosan a pesti városfal mentén, a mai Kiskörút nyomvonalán tartották a 18. században a Szénapiactól (Heumarkt, ma Kálvin tér) a Szénpiacig (Kohlmarkt, Deák tér), majd a század végétől az Üj Vásártérig. A 18. század végén a külvárosokba szorultak ki a nagyobb heti állatvásárok: így a Viehmarkt, azaz a Marhavásártér, a mai Rózsák tere környékén, míg a sertéskereskedés a mai Népszínház utcában volt, a Parasztvásártér, azaz a Bauernmarkt pedig a mai II. János Pál pápa terén helyezkedett el. Ettől nem messze, a mai Teleki téren pedig a lóvásártér húzódott meg.49 A 19. század utolsó harmadára a marhavásár már a ferencvárosi Rezső tér környékére, míg a lóvásár a Vágóhíd utcára költözött. Amennyiben topográfiai szempontból vizsgáljuk a vásárok elhelyezkedését, látható, hogy Pest jelentős helyzeti előnyben volt: a növekvő külvárosi beépítettségnek és az egyre inkább hangsúlyossá váló közegészségügyi szempontoknak megfelelően folyamatosan át tudta telepíteni vásártereit a pesti síkság irányában, elegendő helyet biztosítva a marha-, sertés-, juh- és lóvásároknak is. Buda esetében egyetlen komoly vásártér a mai Batthyány tér volt, a városnak más „tartalékhelye” nem volt a növekvő igények kielégítésére. A később kialakított tabáni és krisztinavárosi hetivásároknak is éppen hogy helyet tudtak szorítani. A topográfiai adottságok tehát egyértelműen Pestnek kedveztek. 49 Ezek a vásárterek jól azonosíthatók az 1837. évi úgynevezett Vazquez-térképen BFLXV.16.d.241/2. https://www.hungaricana.hu/hu/budapest-idogep/. A vásárok elhelyezkedésére, áttelepülésére lásd Nagy L.: Budapest története i. m. 37., 65., 268-269. 50 Az előterjesztést lásd BFL IV.1002.e. 885/1819. 51 Krisztinaváros lakosságának száma 1772-ben 217 fő, 1783-ban 698 fő, 1813-ban 2059 fő, 1828- ban 3259 fő volt, tehát rohamosan emelkedett. L. Gál Eva: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872. Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972) 213. Vásárprivilégiumok a 19. században Az egyre növekvő lakosság jobb ellátása érdekében a külvárosokban is indokolt volt a hetipiacok beindítása. 1819-ben Buda városa a tabáni külvárosnak kért heti vásártartási jogot hétfői napra, amelyre 1820-ban kapott privilégiumot.50 Buda másik, egyre fejlődő külvárosa, a Krisztinaváros is igényt tartott egy hetivásárra, amelynek az előtörténete és létesítésének indokai is ismertek. A krisztinavárosi lakosok 1840 novemberében nyújtották be a budai városi tanácsnak kérelmüket egy helyi hetivásár létesítésére, indokaik között szerepelt, hogy Krisztinaváros lakosainak száma ekkor már 4260 főre emelkedett,51 a kiköltözők között számos királyi hivatalnok, nyugalmazott katona is volt, a várbeli vásár ugyanakkor messzire esett a nagy számú lakosságtól, ami az áruk beszerzésében és szállításában nagy fáradsággal járt, nyáron pedig a budai hegyekbe kiköltöző számos üdülő vendégnek okozott problémát. A csütörtöki napot 888
