Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Szende Katalin: Buda helye Közép-Európa középkori városfejlődésében
SZENDE KATALIN ez sem volt hosszabb életű óbudai elődjénél.97 Csak Mátyás utolsó kísérlete, a budai domonkos studium generale egyetemi szintre fejlesztése volt Buda városában, térben és szellemében is közel a királyi udvarhoz, hatása azonban nem sokkal élte túl támogatója halálát.98 Az ortodox többségű román fejedelemségekben és a balkáni államokban az oktatás legmagasabb szintű letéteményesei a kolostori iskolák voltak, egyetem alapítása helyett az uralkodók ezeket támogatták. 97 Jerzy Wyrozumski: Die ältesten Universitätsgründungen Mitteleuropas in vergleichender Hinsicht. In: Die ungarische Universitätsbildung und Europa. Hrsg. Märta Font - László Szögi. Pécs 2001. 23-32.; Universitas Budensis 1395-1995. Hrsg. László Szögi - Júlia Varga. Bp. 1997. 98 Rees, V: Buda as a Center i. m. 477-489. 99 Moraw, R: Zur Mittelpunktfunktion i. m. 452—453.; Julia. Dücker: Reichsversammlungen im Spätmittelalter. Politische Willensbildung in Polen, Ungarn und Deutschland. Ostfildern 2011. 47-50., 109-111.; János M. Bak -András Vadas: Diets and Synods in Buda and its Environs. In: Medieval Buda in Context i. m. 322-344. 100 Opacic, Z.: Architecture i. m. 109-1 IL; Festivities, Ceremonies, and Rituals i. m. 101 Károly Goda: Buda Festiva: Urban Society and Processional Culture in a Medieval Capital City. Czech and Slovak Journal of Humanities 2. (2011) 58-79. 102 Antonín Kalous: Elfeledett források a mohácsi csatáról. Antonio Burgio pápai nuncius jelentései, és azok hadtörténeti jelentősége. Hadtörténelmi Közlemények 120. (2007) 603-621. 103 Moraw, R: Zur Mittelunktfunktion i. m. 455. Az állandó hivatali jellegű adminisztráció mellett az időszakonként megtartott birodalmi vagy rendi gyűlések (Hoftage, Reichstage, sejm stb.) is erősítették azon helyek központi szerepét, ahol ezekre sor került. A gyűlések bizonyos értelemben a korábbi utazó királyság modelljének visszájára fordításaként is felfoghatók: a késő középkorban nem az uralkodó kereste fel az alattvalóit, hanem a nemesség kelt útra, hogy találkozzék vele.99 Mindazonáltal az uralkodó mobilitásának szimbolikus jelentősége nem tűnt el teljesen, csak új formát öltött. Megérkezése a székhelyére és eltávozása onnan - élve vagy holtában - (az adventus és az exitus) kiemelt fontossággal bírt, tovább erősítve székvárosuk szerepét, amelyek kulisszaként és közönségként is szolgáltak ezekhez a teátrális felvonulásokhoz. Prágában és Krakkóban IV. Károly és III. Kázmér nagyszabású, pompás ceremóniális felvonulásokat vezettek be.100 Budán ismét csak Zsigmond volt az, aki az ilyesfajta körmeneteket meghonosította; szellemi örököse, Mátyás vitte tovább ezt a tradíciót is.101 Egyszerre helyénvaló és szimbolikus is, hogy II. Lajos a mohácsi csatatérre indulva éppen azon az útvonalon hagyta el Fehérvár felé — örökre — Budát, mint amelyiket a királyi bevonulások követtek, csak éppen az ellenkező irányban.102 A Budától keletre és délre eső székhelyeken a körmenetek az egyházi liturgia keretei között zajlottak, és ezt a tradíciót követték az uralkodók is. A felvonulások példája kitűnően mutatja, hogy az uralkodók jelenlétét tekintve fontosabb volt a láthatóság, mint a folyamatosság. IV. Károly például uralkodási idejének alig egyharmadát töltötte Prágában,103 ezt viszont annál látványosabban 869
