Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Szende Katalin: Buda helye Közép-Európa középkori városfejlődésében
SZENDE KATALIN amelyek Nagy Károly és több utódja számára tették kellemessé az ott töltött időt;15 Aachen azonban sosem vált állandó fővárossá, sőt városként sem lett olyan jelentős, mint Prága, Krakkó vagy éppen Buda. 15 Derek Keene: Capital Cities in Medieval Europe. In: Hâkonshallen 750 Years. Royal Residence and National Monument. Eds. 0ystein Brekke - Geir Atle Ersland. Oslo 2013. 123-156., itt: 128. 16 János M. Bak - András Vadas: Diets and Synods in Buda and Its Environs. In: Medieval Buda in Context i. m. 322-344.; Pálosfalvi Tamás: A középkori magyar országgyűlések. In: Rendi országgyűlések a Magyar Királyságban a 18. század elejéig. Szerk. Pelyach István. Bp. 2020. 7-176. Ahogy a folyótól a tágabb környék felé tekintünk, a terep változatossága ragadja meg a figyelmet. Buda, Közép-Európa többi uralkodói székvárosához hasonlóan hegyes-dombos és sík vidékek kontaktzónájában feküdt, így különböző jellegű tájak erőforrásaira támaszkodhatott. A történeti földrajz régóta kimutatta az ilyen területek előnyeit a kereskedelmi összeköttetések szempontjából, és megalkotta a „vásárvonal” fogalmát. Az egyik magaslatot a dombos tájban szinte mindenütt erődítés építésére használták fel. Ez a hegytető rendszerint az utolsó, az átkeléshez legközelebbi kiemelkedés volt a folyam felé tartó dombsorban, miként a Wawel Krakkóban, a Hrad és Vysehrad Prága két átellenes oldalán, vagy a Várhegy Budán. A hegytető kiterjedése azonban gyakran határt szabott a település fejlődésének, a túl magas csúcsok pedig nemcsak a beépíthető területet korlátozták, hanem a település ellátását is nagyon megnehezítették. Ez volt a helyzet Curtea de Argeçben, a havasalföldi fejedelmek korai székhelyén, a bosnyák hercegi, majd királyi székhelyeken, Bobovacon és Kraljeva Sutjeskában, magyar vonatkozásban pedig Visegrádon. A különleges biztonság igénye, nevezetesen a birodalmi felségjelvények őrzése indította IV. Károlyt arra, hogy 1348-ban Közép- Európa egyik legkülönlegesebb királyi várát, Karlstejnt felépíttesse, Prágától mintegy 30 km-rel délkeletre. Ennek a hegytetőnek a szomszédságában, amely bizonyos mértékben a visegrádi Fellegvárral rokonítható, csak egy kis falu épült ki. A budai Várhegy és közvetlen környéke sem nyújtott túl sok lehetőséget a terjeszkedésre, de Óbuda és Pest ebből a szempontból ideális kiegészítést jelentett. Pest biztosított helyet olyan térigényes kereskedelmi és kézműves tevékenységek számára, mint az állatvásárok és az állati nyersanyaggal dolgozó tímárok, és itt volt Rákos mezeje, a rendi gyűlések leggyakoribb székhelye is.16 A változatos terep nagyban hozzájárult Közép-Európa szinte minden uralkodói székvárosának agglomerációs jellegéhez, összetettségéhez. Buda tágabb környezetében a Pilis királyi erdősége volt a legfontosabb tényező. A vadászat jelentőségét a királyi tekintély erősítésében minden európai uralkodó kihasználta. A „királyi vadászerdő” mint különleges jogállású terület fogalma azonban gyakran inkább az utazó királysággal, semmint a fővárossal kapcsolódott össze. Voltak királyi vadászerdők fővárosok mellett is, mint például Vincennes Párizs mellett vagy Windsor 849