Századok – 2023
2023 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Veszprémy László (ford., bev., jegyz.): Fuldai évkönyv (828–901). Annales Fuldenses (Katona Csete)
TÖRTÉNETI IRODALOM meg (51.). A Godfrid név a korszakban különösen gyakori volt a dán királyi nemzetségből származók körében. Félreértéshez itt az vezet, hogy később egy másik Godfrid is szerepel az évkönyv lapjain, a 882. és a 883. évnél, amikor a korábban Frisiát birtokló Rorik földjeit III. (Kövér) Károly frank uralkodó valóban neki juttatta (106—108.). Az említett Godfridot összeesküvés vádjával 885-ben ki is végezték. A 850. évnél felbukkanó Godfrid már csak kronológiai alapon is nehezen hozható kapcsolatba a 885. évben elhunyt névrokonával. Az AB párhuzamos szöveghelye azonban kétségtelenné teszi, hogy itt Godfrid Haraldssonról (Herioldi Dani filius) van szó, aki még I. (Jámbor) Lajos császársága idején tért keresztény hitre Mainzban (AB 42.). Az ARFszövegéből azt is tudjuk, hogy erre 826-ban került sor (ARF 169-170.). Godfrid Haraldssonról a 855. évben hallunk utoljára, Frisia - feltehetően átmeneti - uraként (AB 46.). Hasonló esettel állunk szemben a Harald név felbukkanásakor az AF852. évi bejegyzésénél (53.). A forrás a 850. évnél már tárgyalta egy hasonnevű személy (Rorik fivére) halálát (50.). A 852. évnél talán Godfrid apjáról lehet szó, akiről az ARF & 814-828. évek között folyamatosan tudósít (ARF 141—175.), az Amazonban csak itt emlékszik meg róla, mint aki „számos éven át megbecsülésben élt a frankok között”, mielőtt az adott évben megölették (53.). Jelen forráskiadás a két Harald esetére nem hívja fel a figyelmet, és ez félreértésekhez vezethet, csakúgy mint a 873. évben felbukkanó Half dan azonosítása, akit Veszprémy (valószínűleg helyesen, bár indoklás nélkül) Halfdan Ragnarssonal vél egy személynek. Az említett Halfdan dán királyként, de northumbriai uralkodásának évszámaival (876-877) szerepel a személynévmutatóban, ahol az eddig említett apróbb pontatlanságok is megismétlődnek (152-153.). A 858. év híradásánál Kopasz Károly csapatai super Ligurern fluvium, Veszprémy fordításában „a Loire folyónál” harcoltak a normannok ellen (60.). A vonatkozó jegyzet jelzi, hogy itt Oissel szigetének ostromáról van szó, amely azonban nem a Loire-on található (ahogy az a jegyzetben szerepel), hanem a Szajnán. Ez az AB jóval részletesebb híradásából egyértelműen kiderül (AB 50.). A szöveg tehát ez esetben kivételesen szó szerint - „a Loire fölött”, talán „a Loire-on túl” - fordítandó. (Az Átláthatóan nem ismeri a csata pontos helyszínét, mert Oissel-t sem említi, így könnyen lehet az is, hogy az évkönyv írója eltévesztette a folyónevet.) Az AFadatainak hitele több helyen is megkérdőjelezhető, amit a kiadás a vonatkozó részeken nem tüntet fel. A fentebb említett, Szajnán végrehajtott támadásra például más évkönyvek egybehangzó véleménye szerint a 852—853. években került sor (AB 42—43.; Fragmentum Chronici Fontanellensis. Ed. Georg Heinrich Pertz. MGH SS rer. Germ. II. Hannover 1829. 304.), azt az AFtévesen ékelte be a 850. év eseményei közé. Az évkönyv mainzi redakciója (a második) Godfrid esküvőjét más összecsengő kútfőkkel ellentétben 882 helyett 883-ra teszi (Vö. AB 153.; Annales Vedastini. Ed. Georg Heinrich Pertz. MGH SS rer. Germ. II. Hannover 1829. 199.), míg a bajor redakció teljesen összekeveri őt egy másik normannal, Sigfriddel, majd ezt tetézve mindkettőjük halálát a Dyle folyó mentén 891-ben lezajlott csatához köti (117. és 130.). Bár ezek nem érintik közvetlenül a magyarokra vonatkozó kései híradásokat, véleményem szerint az évkönyv általános forrásértékéhez figyelembe veendő adalékokról van szó. Azt legalábbis mindenképpen nyilvánvalóvá teszik, hogy az AF-et csakis a vele összefüggő szöveghagyományok és források tükrében érdemes használni. E néhány példa ellenére Veszprémy a legtöbb esetben hivatkozik a korabeli évkönyvek kapcsolódó adataira és mindent megtesz, hogy eligazítsa az olvasót a különböző Lajosok és Károlyok útvesztőjében, a frank egyháztörténet, a morva-frank határvillongások vagy a korai magyar történelem vitás kérdéseiben. Maga a forrás fontossága, valamint e kísérőszövegek és az alapos bevezetőtanulmány okán a kötet minden bizonnyal hamar bekerül majd a hazai szakmai vérkeringésbe. Az elmondottak fényében csak remélhetjük, hogy a mostanihoz hasonló remek fordítások más források esetében is megszületnek majd. Katona Csete 817
