Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Pelles Márton: Az Atlantica Trust története (1906–1944)
PELLES MÁRTON Az utolsó közgyűlés 1942. november 10-én ült össze, ahol Polnay ismertette, hogy az Atlantica 1930. július 31-én eladta a Magyar Kincstárnak a Háros-szigetet 180 kataszteri hold terjedelemben, amiből kifizették az Atlantica brit részvényeseit. Eközben az állam az Alantica kártalanítási ügyét áttette a Kereskedelmi tárcától a Honvédelmihez. A legutolsó fennmaradt feljegyzés szerint az ügy 1943. november 18-án még mindig folyamatban volt.105 105 Uo. 106 MMKM Kt. 680. i. m. 9. Az Atlantica Trust kálváriája (1922—1944) Az Atlanticának az 1920-as években átélt belső konfliktusait megértendő viszsza kell tekintenünk az Atlantica Tengerhajózási Rt. alapításának 1906-os körülményeire. A cég története kapcsán később két egymással szemben álló narratíva született, egyik az angol részvényesek, a másik Polnay részéről. Bíró Elek visszaemlékezéseivel kiegészítve kísérletet teszünk arra, hogy rekonstruáljuk a fiumei levéltári iratokból is kirajzolódó történetet. Az Atlanticát az Angol—Osztrák Bank alapította, melynek főbb tisztségviselői (Morawitz Károly, dr. Petschek Izidor, Landesberger Gyula) Polnayval jó kapcsolatban álltak, s az Atlantica háború előtti működésében is tevékenyen részt vettek. Az 1920-as évek elejéig bezárólag azonban mindhárman elhaláloztak, aminek az lett az egyik fontos következménye, hogy a bank közép-európai fókusza megszűnt, s át is alakult Anglo-International Bankká. Mivel a közép-európai érdekeltségei sorra veszteséget termeltek, a londoni cégvezetés az 1920-as évek derekán elhatározta „a budapesti, prágai, bécsi, berlini stb. érdekeltségeik felszámolását minden áron és a lehető leggyorsabban. Az Atlantica éppen a legnagyobb válsága idejében semmi támogatást nem kapott, sőt a bank követelte az értékek leggyorsabb likvidálását részben az adósságok kifizetése, részben a Polnay-féle menedzsment megszüntetése céljából. így a viszonylag jó vállalatokat kisebb, a rosszabbakat nagyobb veszteséggel értékesítették, a nagy befektetéssel felépített posztógyár gépeit eladták a konkurens gyáraknak. [...] Polnay mindenfelé érdeklődött, hogy idegen tőkét szerezzen; Amerikában hosszasan tárgyalt, de ígéreteken kívül semmi pozitívumot nem tudott elérni. A bank kifizette az alkalmazottakat, majd 1930. augusztus 31-én az utolsó dolgozókat is elbocsátotta.”106 Összegezve az eddig leírtakat, az 1930-as évek elejére az Atlantica cégcsoport lényegében csődben volt, minden jövedelmező üzletét elvesztette, a többségi tulajdonos, az egykori Angol—Osztrák Bank eladott mindent, amit lehetett és Polnayt is lemondatta az 1920-a évek végén. Egyetlen lépés volt már csak hátra 807
