Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tamás Ágnes: Festmények metamorfózisai budapesti karikatúrákon (1890–1910)
TAMÁS ÁGNES jellemzőjére, arra, hogy aktuálpolitikai eseményeket jelenít meg különféle újságok hasábjain. Ennek következtében publicistának, a „rajzón zsurnalisztájá”-nak12 vagy „ujságrajzoló”-nak13 tekintették a karikaturistákat, az újságíráshoz közelítették a műfajt. 12 Faragó József. Uj Idők, 1906. szeptember 9. 257. 13 Bálint Jenő: Ujságrajzolók. In: Magyar rajzoló művészek. Szerk. Pérely Imre. Bp. 1930. 107. 14 Egy kivételtől eltekintve mindig reményt, vágyakozást közvetítenek a karikatúrák, amelyeket e festményt utánozva publikáltak, ekkor azonban fenyegetést jelent a kezek tömege, amelyeket az ellenzéki képviselő, Lengyel Zoltán feje köré rendezett el Linek Lajos (Kakas Márton, 1904. december 11.) (A tanulmányban tárgyalt karikatúrák általában a címlapon kaptak helyet, ettől eltérő esetben az oldalszámot is megjelölöm.) Linek azonban e képén jelentősen megváltoztatta a kompozíciót, ami nem jellemző a reményt közvetítő karikatúrákra. 15 Budapesti Hírlap, 1898. május 3. 3. A legtöbb mester által készített festmény, illusztráció magyar lapokban újragondolt karikatúraváltozata valamilyen hazai politikai eseményhez kapcsolódik - illusztrálja, értelmezi vagy a jövőbeli fejleményekkel kapcsolatban várakozásait, jóslatait hozza az olvasók tudomására, ezzel is befolyásolva őket. A legtöbb alkotás átértelmezése néhány alapérzelmeket megmozgató tematikához kapcsolódik a gúnyrajzokon: vágyakozást, reményt sugall; máskor a kudarcot, a bukást, a vereséget ábrázolja; illetve pusztulást, halált vetít előre. A tanulmány e hármas vizsgálati egységben tárgyalja az élclapokban publikált festmény-átértelmező karikatúrákat. A vágyakozás, a remény megjelenítői A karikatúrák e pozitív asszociációkat - különféle témákban - néhány festmény átalakításával fejezték ki, felhasználva az eredeti mű pozitív képzettársítási lehetőségeit. Többször, aktualizálva visszatérő mű a belga festő, Jef Leempoels A kezek (1897)14 című képe, amelyet 1897-ben a tavaszi tárlaton Budapesten, majd 1898- ban Bécsben is megcsodálhatott a közönség. A Budapesti Hírlap a kép hazai fogadtatásáról egy évvel később a következőket írta: „Tavaly azt a száz meg száz kezet festette meg, melyekben a festők gyönyörködtek, míg a nagy közönség hiába törte a fejét a kép megértésén.”15 Valóban, a sokszor festői babérokra is törő karikaturisták körében népszerűvé vált az ég felé nyúló kezek sokaságát ábrázoló alkotás. Az eredetin a tömeg egy keresztet és egy pásztorbotot is tart felfelé, könyörög egy fénybe burkolt fej (Krisztus) felé, amely a messze távolban világít. Politikusok és tárgyak is kerülhettek Krisztus feje helyére, azaz válhattak áhított céllá, adhattak reményt. 763
