Századok – 2023
2023 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: (Fél)polgárok hadiállapotban. Ivánka Imre volt 48-as honvédtiszt és választói az 1860-as évek elején
TOLDI LÓRÁNT annyira megrontották, s annyira elszegényítették, hogy az a már úgy is a legnagyobb mértékre felcsigázott adóját sem képes fizetni.”139 Mindez az adóhátralékosok jogélvezetből való kizárását lehetővé tevő 1874-es választójogi törvény140 hatályba lépése után az alacsonyabb státuszú választói csoportok szélesebb reprezentációját drámai mértékben vetette vissza, 1875-ben 397-re, a 60-as évekhez képest 55-60%-kal esett vissza a névjegyzékbe vettek száma.141 A korabeli felfogással összhangban ez a politikai tér - amelynek az olvasókör is egyfajta intézményes eleme volt — pereme felé szorította a jogélvezettől elesőket, megszűnve azok legitimáló tényezőnek lenni. 139 MNL BKVML IV. 320. b 2. d. Az 1876. május 20-ai képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyve. 140 1874. évi XXXIII. te. 141 MNL BKVML IV. 320. c 25. Országgyűlési választói névjegyzék 1875. Ekkortól a teljes korszak végéig, tehát az 1910-es általános országgyűlési választásokig - amelyre összességében a többszöri viszszaeséssel, illetve stagnálással tarkított lassú növekedés volt jellemző - sem érte el az ezer főt. A helyi elit növekvő dominanciáját azonban nem csak az intézményi és szervezeti keretek jogi-hatalmi környezetében vagy a termelési viszonyokban bekövetkező változások mozdították elő. Tűzkő Imre és Lőrincz István példája is arra mutat, hogy az egyéni stratégiák is alkalmazkodtak ehhez a helyzethez. Azáltal, hogy a politikai-hatalmi térbe akár pozicionális szereplőként (választott tisztségviselőként) vagy retorikai-eszmei szószólókként léptek be, működésük körülhatárolt keretek közé szorult, csökkentve eredeti politikai radikalizmusukat. A következő, a kiegyezés felé haladó időszak a közjogi kérdések középpontba kerülésével a megyei és helyi csoportstratégiákat és érdekartikulációt is jelentősen átírta, Ivánka Imre helyét és szerepét is alapjaiban megváltoztatta. Az 1860-as évben dinamizálódó 48-as diskurzus intenzív jelenléte, Ivánka Imrééhez hasonlóan, a teljes évtized folyamán megmaradt. Mindez a társadalmi csoportok széles részvételével önmagában is viszonyváltozást generált. Ezek a csoportok az őket, törekvéseiket leginkább kifejező 48-at keresték, amely elválaszthatatlan lett az azt szimbolizáló szereplőktől. Ilyen szerep hárult Ivánkára, aki Tisza Kálmán körével tartva, a politikai mérséklődés és a majdani kormányképesség útján járva egyfajta polgári normát közvetített, személyében is karakteresen elválasztva egymástól az elit „úri” negyvennyolcát annak plebejus értelmezésétől. Ez a dominancia, valamint az újjáéledő (rendi) társadalmi rangsor és tagolódás kérdését is felvetette. 759
