Századok – 2023
2023 / 4. szám - FUTBALLPÁLYÁK, KÉNYSZERPÁLYÁK - Csillag Péter: Az erdélyi labdarúgás kérdései a második bécsi döntés után (1940–1945)
CSILLAG PÉTER labdarúgó-világbajnokságra, az 1930-as uruguayi tornára kiutazó román válogatott húszfős keretében mindössze öt román játékos szerepelt a tizenöt erdélyi magyar, szász és zsidó mellett. A román nemzeti bajnokságot az 1921—1922-es idényre írták ki először, az első évek sikercsapatának a Temesvári Kinizsi (Chinezul Timisoara) számított, amely sorozatban hat aranyérmet szerezve 1927-ig őrizte megkérdőjelezhetetlen elsőségét. Nem véletlen, hogy a fagyos évek után lassan élénkülő magyar-román futballkapcsolatok első baráti lépéseként Temesvár és Budapest városi válogatottja között szerveztek mérkőzést 1926-ban (a bánságiak nyertek 2:0-ra, a pesti visszavágón l:l-es döntetlen született), 1927-ben pedig a magyar professzionális válogatott Temesváron játszott - némi politikai botránynyal és magyarellenes tiltakozással kísért — mérkőzést (2:2), mielőtt pályára lépett volna Aradon a román nemzeti csapat ellen. A politikailag érzékeny, Bukarestből már előzetesen is aggodalommal várt találkozóra végül nem került sor, Arad katonai parancsnoka ugyanis a pályán melegítő csapatok közé lépve leküldte a katonajátékosokat, ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve a román válogatott szereplését. A román futballvezetők aggodalmára okot adhatott, hogy értesülésük szerint az 1926. június 12-ei Magyarország-Franciaország (13:1) mérkőzésen a magyar közönség soraiban irredenta tüntetés hangjai hallatszottak.7 A következő években Bukarest — részben az erdélyi sport szakmai értékeinek felhasználásával — eredményességben, infrastruktúrában és a sportkultúra egyéb területein is látványosan felzárkózott a nyugati országrészhez, a viszonyok kiegyensúlyozottságát jelezte, hogy az 1930-as években a tíz kiírásból ötször erdélyi (egyszer a resicabányai UD Resita, négyszer a temesvári Ripensia), ötször bukaresti (mind az öt esetben a Venus Bucuresti) nyerte meg a román élvonalbeli bajnokságot. A román főváros már a legjobb erdélyi magyar futballistáknak is vonzó karrierállomást jelentett, az 1940-es hatalomváltást követő futballdiplomáciai viták egyik legindulatosabb témája éppen az addig Bukarestben játszó, a második bécsi döntés után azonban magyarországi csapathoz igazoló játékosok státusa lett. Bodola Gyula, a későbbi évek legnagyobb erdélyi futballcsillaga, az 1944-ben bajnoki aranyérmes Nagyváradi AC kulcsembere is közéjük tartozott, a Venus Bucuresti csapa tát hagyta el a nagyváradiak kedvéért. Hogy szolgálatai mennyire hiányoztak a román labdarúgásnak, jól mutatja, hogy 1931 és 1939 között 48 mérkőzésen 30 gólt szerzett a román válogatottban, és ezekkel a mutatókkal 34, illetve 58 évig 7 Csillag Péter: Kapufák és kényszerítők. Futball a 20. századi magyar történelem árnyékában. Bp. 2020. 112-118. Végül mégis megrendezték az aradi eseményt, csak némiképp más keretek között. Temesvár-Nagyvárad-Arad kombinált erdélyi csapat néven játszotta le a mérkőzést a hazai csapat a Budapesti Kombinálttá átminősített, végül 3:1-re győző magyar professzionális válogatott ellen. Érdekesség, hogy a zavarodott helyzetben már nem volt mód új szerelést találni, így az erdélyi fél mégiscsak román címeres mezben lépett pályára. 655
