Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Kollár János Miklós: A trianoni menekültek elhelyezésének kérdése és a kislakásépítések Debrecenben
A TRIANONI MENEKÜLTEK ELHELYEZÉSÉNEK KÉRDÉSE ÉS A KISLAKÁSÉPÍTÉSEK DEBRECENBEN sújtották. A háború során megszűnt a szabad lakáspiac,11 hatósági nyilvántartás és közvetítés lépett a helyébe, a háború végén pedig megszületett a hatósági kiutalások rendszere.12 (Eközben a lakások elvben magántulajdonban maradtak.) 11 A kormány 1916. november 12-én adta ki a 3787/1916 M. E. számú, úgynevezett első lakásrendeletét, mellyel a lakások szabad forgalma megszűnt. Ettől kezdve beszélhetünk kötött lakásgazdálkodásról. 1917 februárjában azzal „enyhítették” a rendeletet, hogy a bérbeadó abban az esetben felmondhatott a lakó(k)nak, ha ő maga akart beköltözni bérleményébe. 12 Bódy Zsombor: A magyar társadalom az első világháború és Trianon után. Magyar Tudomány 181. (2020) 769. 13 Umbrai L.: A szociális kislakásépítés története i. m. 151-152. 14 Bódy Zs.: A magyar társadalom i. m. 769. 15 Umbrai L.: A szociális kislakásépítés története i. m. 153-154. 16 Szüts István Gergely: „A szükséglakások felét a menekültek kapják...” Érdekkonfliktusok és előítéletek az 1920-as évek első felének lakásügyeiben Miskolcon. Korall 40. szám (2010) 117. Az 1917. október 30-án kiadott második lakásrendelet (4180/1917. M. E. sz.) német mintára hazánkban is életre hívta a lakáshivatalok intézményét, melyek kezdetben városi, majd a Tanácsköztársaság bukása után állami szervként működtek. A Központi Lakáshivatal állította ki a lakásigazolványokat és engedélyezhette a lakáskiutalásokat.13 A lakáshivatallal olyan, mindaddig ismeretlen új fogalmak születtek, mint a „jogos lakásigény”, a már említett „lakáskiutalás”, és a nem túl jól csengő „lakásrekvirálás”. Az a kérdés, hogy kinek volt jogos vagy éppen hamis a lakásigénye, a háború alatt és után a magyarországi társadalom széles rétegeit érintette, aminek következtében a lakásrendeletek kiadása állandó feszültséget és konfliktushelyzeteket generált.14 A kötött lakásgazdálkodás kialakulása tovább rontotta a magánszektor vállalkozási kedvét, hiszen a béreket államilag szabályozták, korlátozták a felmondási jogot, a lakáshivatal pedig messzemenően beleszólt a tulajdonosok és bérlőik viszonyának alakulásába. A lakáshiány ellensúlyozásának érdekében ugyan engedélyezték a könnyűszerkezetű barakklakások építését, de a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a helyzeten csak az állami építkezések megkezdése, illetve a magánszektor érdekeltté tétele segíthetett, még esetleges veszteségeik közpénzzel való ellentételezésével is.15 Az ország háború utáni instabil belpolitikai és pénzügyi helyzete hosszú ideig csak a már meglévő lakásállomány újraelosztását tette lehetővé, ennek alapján szinte lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy a közel félmilliós menekült tömeget belátható időn belüli lakhatáshoz juttassák.16 A 20. század első évtizedének végén tetőző budapesti nagy építési hullám az „utolsó békeévekben” érte el Debrecent. A romantikát és a magyaros szecessziót képviselő épületek (az új Arany Bika szálló, a Hatvan utcai református egyházi bérpalota) megbontották ugyan az addig egységes klasszicista városképet, de a régi és az 62
