Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Krász Lilla: Mária Terézia (köz)egészségügyi reformjainak olvasatai
MÁRIA TERÉZIA (KÖZ)EGÉSZSÉGÜGYI REFORMJAINAK OLVASATAI kategóriát, ami azt jelentette, hogy az adott könyvet hasznosnak minősítette ugyan, de széles körben történő terjesztésre nem tartotta alkalmasnak, csupán az Udvari Könyvtár (Hofbibliothek) számára tartott meg egyetlen példányt, míg a harmadik kategóriát a biztonságosan engedélyezhető művek alkották. A kéziratból kitűnik, hogy a feltüntetett és átvizsgált könyveknek mintegy 20%-a a nem terjeszthető kategóriába került. Azzal, hogy van Swieten meghatározhatta a megengedhető és terjeszthető orvosi és természettudományos ismeretanyagot és szorgalmazta az orvosok által írott anyanyelvű orvosi felvilágosító munkák megalkotását, azok széleskörű terjesztését, szabad utat engedett az egzakt tudományos gondolatoknak és a szakszerű érvelésnek. Miként azt a legkülönbözőbb műfajú korabeli szövegek (normatívák, hivatali akták, orvosi jelentések, oktatási célú kompendiumok, felvilágosító írások, privát levelezések) is jól mutatják, van Swieten hozzájárult annak a beszédtérnek a kialakításához, amelyben a társadalom legkülönbözőbb rétegei egészségről, betegségről szóban és írásban megnyilatkoztak. Munkássága egyszersmind jelezte az új társadalmi és kulturális igények és gyakorlatok megjelenését, a mentalitás átformálását az alattvalókig terjedően. Ebben az új kommunikációs térben olyan fogalmak váltak a mindennapi életben is széles körben használatossá, mint a tudás, tudományosság, közjó, közboldogság, népesség, hasznosság; egészség és betegség, illetve ezek kérdéseiben az egyéni és közösségi felelősség, megelőzés, az elmélet és gyakorlat, a legitim és illegitim kategóriák, az egyöntetűség, az individuum (ez utóbbi a betegek, valamint a különböző szinten működő gyógyítók nyilvántartásba vételét, a központi adminisztratív szervezetrendszer számára is láthatóvá tételét jelenti). Az új fogalomhasználat a legnyilvánvalóbban a század közepétől megjelenő anyanyelvű orvosi felvilágosító irodalomban bontakozott ki.14 Miként azt a fentebb idézett Mátyus István példája is illusztrálja, az egészség megtartására, a betegségek leküzdésében bevált jó gyakorlatok megosztására, a megrögzött rossz szokások, babonák eliminálására irányuló magyar nyelvű felvilágosításban leginkább a külföldi egyetemeket megjárt tudós orvosdoktorok vállaltak tevékeny szerepet. Mindenekelőtt a közember „elméjének csinosítását”, de a gyógyítás 14 A Magyar Királyság és Erdély területén a 18. század második felében kibontakozó orvosi felvilágosítás mediális eszköztára és tartalmi elemei alapvetően a német nyelvterület hagyományait követték: a legtöbb publikált írásmű német nyelvű munka magyar nyelvű adaptációja volt. A német nyelvű népi felvilágosítás - amelynek szerves részét képezte az orvosi felvilágosítás - volumenére jellemző adat, hogy 1750 és 1850 között mintegy 4000 szerzőtől 16 000 különböző cím jelent meg. A német népi felvilágosítás mozgalmához és annak közép-európai recepciójához lásd Holger Boning: Popularaufklärung - Volksaufklärung. In: Macht des Wissens. Die Entstehung der modernen Wissensgesellschaft. Hrsg. Richard van Dülmen - Sina Rauschenbach. Köln-Weimar-Wien 2004. 563-581., különösen: 563. 542
