Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
UMBRAI LAURA szagtalan telep a sertéshizlalda. Tétényben is 100 liter víz esik egy sertésre, ami kb. annyi, mint egy emberre.”92 92 Ereky Károly felszólalása a közélelmezés ügyében. Fővárosi Közlöny, 1922. március 28. 875. 93 A zsír viszonylagos drágasága még mindig azt jelezte, hogy a lakosság nagyobb hányada továbbra sem engedhette meg magának a rendszeres húsfogyasztást. A Közélelmezési Bizottság ülése. Fővárosi Közlöny, 1926. július 30. 1903.; A Közélelmezési Bizottság ülése. Fővárosi Közlöny, 1926. január 8. 35.; Szönyi Gyula: A fővárosi élelmiszerárak az 1897-1936. években. Statisztikai Közlemények 93/1. kötet. Bp. 1940. 17. 94 Az élőállatimportot a húszas évek végéig több ország is korlátozta, Ausztria és Csehszlovákia védővámokkal, Svájc és Németország állategészségügyi intézkedésekkel próbálta visszaszorítani azt. Ez utóbbi főleg a hús kiszállítása irányába hatott, amelynek viszont előfeltétele lett a vágóhíd modernizálása, különösen az ottani hűtőkapacitás fejlesztése. Csire A. - Galgóczy L. - Mészáros K: Négymillió sertés i. m. 28.; Közélelmezési Bizottság ülése. Fővárosi Közlöny, 1926. július 30. 1902. 95 A világháborút megelőző napi 1000 körüli felhajtás 1926-ban már elérte a 2-3 vagy akár 5 ezret is. A főváros érdeke ezen a ponton az volt, hogy ez az exporttevékenység a továbbiakban ne Győrben összpontosuljon. Bittner János hozzászólása. Fővárosi Közlöny, 1926. július 2. 1471.; Bizottsági és tanácsi előterjesztés a sertésközvágóhíd és vásár 1926. évi költségvetésének több kiadási címe alatt felmerült túlkiadás fedezete ügyében. Fővárosi Közlöny, 1927. június 3. 1497. 96 Budapest Székesfőváros Statisztikai és Közigazgatási Évkönyve 1926. Bp. 1927. 326-327.; A Közélelmezési Bizottság ülése. Fővárosi Közlöny, 1926. március 26. 595. 97 Deutsch Jenő hozzászólása a Közélelmezési Bizottság ülésén. Fővárosi Közlöny, 1927. február 15. 331. 1925-re nagyjából helyreállt az országban az élelmiszerexport és a belső fogyasztás egyensúlya. Az év végére, az előző évihez képest már számottevően mérséklődött a hústermékek ára,93 miközben bővült az exportlehetőség, és mind jellemzőbbé vált, hogy a sertés már feldolgozottan, hús formájában hagyja el az országot.94 Bár a ferencvárosi sertésvásár forgalma 1923-ra már négy-ötszörösével is meghaladta a világháború előtti időszakét,95 exportvásári joggal még mindig nem rendelkezett, hiszen ahhoz át kellett alakítania a szabad vásárt. Eredetileg ugyanis túl közel alakították ki a fertőzőgyanús állatok levágására szolgáló vesztegvágóhídhoz, s így közegészségügyi szempontból továbbra sem minősült biztonságos vásárnak. Az 1928-ban lezajlott áttelepítés, valamint az ezzel egyidőben indult fejlesztések eredményeként a 8400 sertés befogadására alkalmassá váló sertés vásárt 80 méterrel távolabb helyezték a vágóhídtól, a felhagyott szakasz egy részét a vágóhídhoz csatolták, míg a köztes területre hosszútávon konzumvásárt terveztek.96 A város közélelmezési vezetése tehát a szabad vásár kialakításával próbálta elérni, hogy „Budapest legyen az agrártermékek gyűjtőmedencéje”, és „minden áru lehetőleg Budapestre gravitáljon, az export Budapesten keresztül bonyolódjék le”,97 hogy ezáltal a várható egyéb gazdaságélénkítő folyamatok beindulása mellett az ide érkező exportáru eladásra mégsem kerülő része is tovább növelje a helyi húskínálatot. A székesfőváros húsellátás-javítását célzó törekvéseinek másik csapásiránya egy nagyobb volumenű kiviteli hizlalda létesítése volt. Ezért, régi adósságát törlesztve, 1929-ben megszerezte az akkor 3,5 millió pengő értékű 53
