Századok – 2023

2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Mezey Barna: A Pragmatica Sanctio és a magyar történeti alkotmány

A PRAGMATICA SANCTIO ÉS

A

MAGYAR TÖRTÉNETI

ALKOTMÁNY

országgyűlés; 1721-ben az alsó-és felső ausztriai tartományok bólintottak rá. A dinasztia egyik utolsó országaként Magyarország nyilvánította ki egyetértését 1722-ben (az 1723. évi 1-3. törvénycikkekben),49

majd 1723-ban a németalföldi, 1725-ben a lombardiai rendi gyűlések is igent mondtak.50

49 Olechowski, T: Rechtsgeschichte

i.

m. 37.

50 Gonda

I.

— Niederhauser

E.:

A Habsburgok, i.

m. 109.

51 Erich

Zöllner: Ausztria

története. (Europica varietas)

Bp.

1998. 204.

52 Hajnal István: Az újkor története. In: Egyetemes történet négy kötetben. Szerk. Hóman Bálint - Szekfű Gyula - Kerényi Károly Bp. 1935-1937., 506-507.

53 BartaJe

A

tizennyolcadik század i. m. 35.

54 Gonda

I.

— Niederhauser

E.:

A Habsburgok, i.

m. 110.

55 Balti,

H.

—

Kocher, G.:

Österreichische

Rechtsgeschichte i. m. 134.

56 Barta J.: A

tizennyolcadik század i.

m. 36.

57 Hajnal

L:

Az

újkor története i.

m. 507.

58 Balti,

H.

—

Kocher, G.:

Österreichische

Rechtsgeschichte i.

m. 134.

59 Gonda

I. — Niederhauser

E.:

A Habsburgok,

i.

m. 109.

60 Salamon

E:

A magyar királyi

szék i.

m. 86.

61 Barta

Je

A tizennyolcadik

század i.

m. 35.

Látható tehát, tekintettel fentiekre is, hogy VI. (III.) Károly külpolitikáját alapvetően a Pragmatica

Sanctio elismertetésének

szándéka határozta meg.51

A nemzetközi támogatásokat Károly „hosszú, keserves diplomáciai munkával” és jelentős engedmények árán érte el.52

Bourbon V. Fülöp támogatásának „ára” az volt, hogy Károly mindennemű spanyol trónigényről lemond (1725).53

Anglia és Hannover a Kelet-Indiai Társaság felszámolását igényelte az 1731. évi hozzájárulás fejében,54

s ez Hollandia hozzájárulását is magával hozta,55

míg Franciaország Lotaringia átengedéséért cserében adta rá áldását.56

A

regensburgi

Reichstag

(a szász, a bajor és a pfalzi választó kivételével)57

1732-ben járult hozzá a megállapodáshoz, ami így 1918-ig hatályban volt.58

Amikor az 1712. évi magyar országgyűlés előtt III. Károly a hitlevélre esküt tett, a végrendeletében foglaltakról nem esett szó, sőt a hitlevélben a hág kihalása esetére a szabad királyválasztás visszatérését is garantálta. Pedig a szintén ez évben ülésező horvát tartománygyűlés már foglalkozott a nőági örökösödéssel. A horvát rendek, megelőzve uralkodójuk ilyen irányú kérését,59

1712-ben „elővigyázatosságból” tartománygyűlésükön már arról határoztak, hogy támogatják a Habsburg örökös királyság esetleges kiterjesztését a leányágra is.60

(A horvátok persze ennek tárgyalását csak javasolhatták a magyar országgyűlésnek. Minthogy ilyen döntésre a tartományi gyűlésnek nem volt hatásköre, a magyar országgyűlésben Horvátországot képviselő követek indítványozhatták volna a magyar diétának a kérdés napirendre tűzését.) Az 1712-1715. évi országgyűlés azonban nem foglalkozott a kérdéssel,61

sőt, éppen ellenkező tartalmú hitlevelet cikkelyeztek be. Szekfű a horvát gyűlésben történteket Esterházy Imre zágrábi püspök számlájára írta, aki magánakciójával 506