Századok – 2023
2023 / 3. szám - PRAGMATIZMUS, HAGYOMÁNY ÉS MODERNIZÁCIÓ - MÁRIA TERÉZIA CSÁSZÁRNÉ ÉS KIRÁLYNŐ - Mezey Barna: A Pragmatica Sanctio és a magyar történeti alkotmány
MEZEY BARNA meggyőződtek arról, hogy [...] mindig békésebb volt az ország minden része a király jelenlétében, semmint annak távollétében és őseink éppen ezért decretumban rendelték el, hogy Magyarország királya az idő nagyobb részét az országban töltse”. Ezzel Albert dekrétumára utaltak, mely első ízben foglalta artikuláris formába, hogy a király köteles az országban lakni.19 (Ezt utóbb a vegyes házi királyok külhoni érdekeltségei miatt a rendeknek többször meg kellett ismételniük.)20 19 1439. évi 22. te., a király az országban fog lakni. 20 1492. évi 5. te., 1536. évi 57. te., 1546. évi 18. te. 21 Eckhart E: Magyar alkotmány- és jogtörténet i. m. 191. 22 Salamon Ferencz: A magyar királyi szék betöltése és a Pragmatica Sanctio története. Bées 1866. 51. 23 Fraknói V: Werbőczi i. m. 41. A már megidézett 1547. évi törvénycikk sokszor citált fordulata ugyan átengedte a Habsburg-háznak a fiági örökösödést, de nem jelölt meg ezen belül további utódlási elvet, így a primogenitúrát sem. (A rendek tehát a választást a lehetséges örökösök között fenntartották maguknak.) A fogalmazásból nyilvánvaló, hogy ekkor még a nőág bármiféle jogosultságára tett utalás sem található a szövegben. A Habsburgok fiági örökösödésének elismerése mellett a rendek határozottan ragaszkodtak a király választás jogához, melynek hangsúlyozását nem mulasztották el sem Miksa, sem Rudolf megkoronázásánál, IL Mátyás pedig a trónra jutás körülményeit tekintve természetesen választtatta magát. Mátyás unokaöccse esetében a választás lényegében szintén valódi választásnak tekinthető, miután nem az uralkodó leszármazottjáról volt szó. A rendek rögzítették, hogy régi szokásuk és mindig megtartott szabadságuk gyakorlásával választották meg és kiáltották ki uralkodójuknak II. Ferdinándot. Bizonyos értelemben ez később szintén hasonlóképpen történt, III. Ferdinánd és I. Lipót esetében is. Mindannyian a Habsburg-ház családi megállapodásai szerint kerültek trónra, de a királyválasztás formai megtartásával.21 Ezen praxis alkotmányos alapját trónutódlásnál a rendek részéről a vérségi leszármazás akceptálása adta. Ahogyan Anjou Lajosnál nem volt kérdés a trónra jutás, még lányát, Máriát is támogatták a rendek. Albert fiát V. Lászlót és II. Ulászló fiát II. Lajost is trónra emelték a magyarok. Zsigmonddal a Luxemburg-ház, II. Lajossal a Jagelló-ház vesztette el azonban fiúutód hiányában a dinasztiaalapítás lehetőségét.22 Mint fentebb már szó esett róla, az 1505. évi rákosi végzés is arra az esetre tartotta fenn a szabad választás jogát, ha netán magszakadás következne be.23 Azzal tehát, hogy valamely dinasztia leszármazói egymást követően kerüljenek a magyar trónra, s hogy adott esetben megválasztásuk egybeessen az illető dinasztia örökösödési gyakorlatával, az alkotmányos praxisban semmi közjogi probléma nem adódott. A szabad választás intézménye általában nem volt összeférhetetlen az örökösödési szabályokkal, jóllehet folyamatosan függőben tartotta 499
