Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
A BUDAPESTI SERTÉSHIZLALÁS ÉS -KERESKEDELEM TÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN és 1908 között azonban mindössze 340 db sertés cserélt itt gazdát, miközben a konzumvásáron az éves felhajtás csak 1908-ban 328 379 db-ot tett ki.59 59 1902 és 1907 között a zárt sertésvásárra felhajtott állatok éves száma 164 000 és 304 000 között mozgott, ugyanakkor az ide érkező és a szabályzat szerint öt napon belül helyi fogyasztásra levágandó sertések 60-75%-a nem is fertőzött körzetekből érkezett. Vegyes közélelmezési ügyek - Állategészségügyi értesítő 866. sz. 1908. március 12. BFL IV. 1407/b. 667/1912-VIII. Isz. 60 Emellett minden megkezdett nap után 20 fillér szállásdíjat, 10 fillér mérlegdíjat, 20 fillér közvágóhídi díjat kellett fizetni, és megtéríteni az állatok élelmezésének, bélyegzésének és a hűtő használatának költségeit is. Szabályrendelet a sertésvásár és sertésközvágóhíd életbeléptetése tárgyában. Fővárosi Közlöny, 1902. április 29. Melléklet 4-6. 61 Uo. 3.; Dr. Sidó Zoltán: A közélelmezés. Városi Szemle, 1913. 1418. 62 Az igazgatóság személyzetét az igazgató, a számvizsgáló, egy irodavezető és egy segédtiszt adta. A két vágóhíd és a két vásár élén összesen négy felügyelő állt, akik alá tisztek és altisztek tartoztak. A pénztárat az intéző ellenőrizte, a gépüzemet pedig mindegyik közvágóhídon egy-egy gépész vezetése mellett, a műszaki munkásszemélyzet (segédgépész, gépápoló, lakatos, kőműves, asztalos), valamint napszámosok látták el. A rendészeti szolgálatot és az éjjeli felügyeletet (egy őrmester irányítása alatt egy őrtizedes és kellő számú őrszemélyzet) a közőrök biztosították. Ezeken kívül mérlegmesterek, szállásmesterek, vágóhídi és hűtőházi biztosok, húsbélyegző szolgák teljesítettek feladatot. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a sertésközvágóhíd szükséges szolgálati személyzetének kirendelése tárgyában. Főváros Közlöny, 1902. április 15. 519.; Szabályrendelet a Budapest székesfőváros közvágóhíd)ain ás állatvásárain teljesítendő szolgálat szervezetéről. Fővárosi Közlöny, 1906. május 22. 799-806. 63 Szabályrendelet a székesfővárosi sertésvásár és sertésközvágóhíd életbeléptetése tárgyában, II. fejezet 6-9. §. Főváros Közlöny, 1902. április 29. Melléklet 2., 3.; A tan. VIII. ügyosztályának előterjesztése a sertésvásár és sertésközvágóhíd életbeléptetésére vonatkozó szabályrendelet ügyében a tanácshoz. Fővárosi Közlöny, 1902. március 18. Melléklet 7. A sertésvásár és vágóhíd működésének feltételeit a város is rögzítette egy szabályrendeletben. Ennek alapján a zárt vásáron mindennap fogadták az üzletfeleket. A vásárdíj a 20 kg-on felüli sertések után 1 korona, az alatt 15 fillér volt, és ugyanennyit kellett fizetni a városba szállított leölt sertések után is.60 A főváros területére tilos volt a vidéki hús beszállítása. Ez alól csak a központi vásárcsarnok húsvásárára, valamint a kijelölt élelmiszerpiacokon telente tartott hideghús vásárokra érkező húsok képeztek kivételt. A magáncélú vidéki beszállítást alkalmanként 10 kg-ban korlátozták. így Budapesten csak a helyben leölt sertések húsát, illetőleg a fentieknek megfelelő vidéki húsokat adhatták el.61 A sertésközvágóhíd és vásár, valamint az ettől mintegy 1000 méter távolságra lévő marha-közvágóhíd és vásár egységes igazgatósági irányítás alatt állt, a két intézményt pedig egy-egy intéző vezette.62 A vágóhidak és az állatvásárok megteremtésének legfőbb célja a város közegészségügyi állapotának javítása volt, ezért a működtetésük érdekében alkotott szabályrendeletnek talán legfontosabb pontjai is az e kérdéssel foglalkozó paragrafusok voltak. Ezek között szerepelt a vágáskényszer is,63 mely nemcsak azt mondta ki, hogy a sertéseket a város területén csak a közvágóhídon szabad leölni, hanem azt is, hogy minden sertésfeldolgozáshoz köthető munkát itt kell elvégezni. A közegészségügy szempontjából azonban a vágáskényszer bevezetésénél is fontosabb rendelkezés volt az állatorvosok által 46
