Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Hermann Róbert: Az újságíró-százados és a főhadnagy. Zerffi Gusztáv és Arthur von Seherr Thoss gróf konfliktusa 1849 júniusában
KL ÚJSÁGÍRÓ-SZÁZADOS ÉS A FŐHADNAGY amit Seherr Thoss jó néhány évvel az események után megírt visszaemlékezései tartalmaznak.13 Lássuk először az utóbbit. 13 Frank F: Egy emigráns i. m. 39. 14 Kiss Ernő (1799—1849), ács. kit. 2. huszárezred ezredese, 1848. október elejétől honvéd vezérőrnagy, majd decembertől altábornagy, a bánsági csapatok parancsnoka, 1849 januárjától országos főhadparancsnok. Az aradi vértanúk egyike. 15 Almásy Pál (1818—1882) 1844—1847 között Heves és Külső-Szolnok megyei alispánja, az első népképviseleti országgyűlésen a gyöngyösi kerület képviselője, a képviselőház alelnöke, majd 1849 januárjától elnöke, közben 1848—1849 fordulóján Heves és Külső-Szolnok megye kormánybiztosa, a szabadságharcot követően emigrált, majd 1860-ban hazatért. 16 A lapot Szemete Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter indította meg 1849 júniusában. 17 Valójában a Der Ungarból. 18 Az idézetekben lévő, kurziválással jelölt kiemelések itt és a későbbiekben is az eredeti szövegben találhatók. „Ebből az időből elmesélünk egy esetet, amely rávilágít az akkori pesti viszonyokra. A sajtószabadság a szabad politikai intézmények felbecsülhetetlen értékű velejárója, ez nem kérdéses. De ez a szabadság, különösen viharos, válságos időkben, veszélyes fegyverré is válhat, ha maguk a sajtóorgánumok belátása és hazafisága nem hárítja el a káros hatást; ha a sajtó az egységre és áldozatkészségre buzdítás helyett a széthúzást és a nagyravágyó emberek önző céljait segíti elő. Ez történt annak idején a pesti sajtóval, mint azt mindjárt látni fogjuk. Egyik nap a kaszinóban vacsoráztam Kiss tábornokkal, Magyarország főhadparancsnokával,14 amikor Almásy Pál, az alsóház akkori elnöke15 leült az asztalunkhoz, kezében néhány újsággal. Néhány szarkasztikus megjegyzés után - amiknek köztudottan mestere volt —, hogy milyen kilátásaink vannak, ha győzünk vagy ha vereséget szenvedünk, felolvasott nekünk két cikket, az egyiket a Szemereféle »Respublica« című lapból,16 a másikat az »Allgemeine Zeitung für Ungarn«ból.17 Az elsőben az állt, hogy fel kell oszlatni az országgyűlést, össze kell hívni az alkotmányozó nemzetgyűlést, és ki kell hirdetni a köztársaságot. A másikban minden kereskedőt, aki a tábláján a magyar címer fölött a koronát^ tartani merészelte, név szerint lincseléssel fenyegettek meg. Ezt akkor írták, amikor az oroszok már Kassán és Komárom előtt voltak! Kiss tábornok, egy öreg, becsületes katona, felháborodásának adott hangot. Amikor Almásytól megkérdeztem, hogy ő, a befolyásos ember, miért nem tiltakozik a sajtószabadság ilyen túlkapásai ellen, azt válaszolta: »O, vigyázok magamra! Maga akkor válaszol, amikor kedve tartja!« Inkább tréfából, mint komolyan, azt válaszoltam: »Miért ne? Ha hoz nekem tintát és papírt, írok egy választ«. Almásy a szavamon fogott, és a kaszinó másik végében lévő írószobából hozta az írószerszámokat. Hamarosan meg is íródott egy rövid, nyers, de nem sértő válasz. Ebben az állt, hogy a hadsereg a szabadságért és az igazságért harcol, de nem az utópiákért vagy az egyének ambícióiért, hogy azok a polgárok, akiknek szabadságát a lincselés veszélye korlátozza, 454
