Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Lojkó Miklós: Alapjogok, alkotmány tan és államhatalom. Concha Győző angol alkotmányértelmezésének távlatai
LOJKÓ MIKLÓS magában;... [d]e ami a legfőbb, ezen alapjogok általában külön felsorolva nincsenek, hanem az államélet alattomban értetődő (ahogy Concha máshol írja: »csak az intézmények útján hallgatag kifejezve«) vezérelveinek tekintetnek.”47 Jelentős utalással a magyar hasonlatra, Concha hangsúlyozta, hogy ellentétben az európai alkotmányok alapjogaival, a közép- és újkori angol jogértelmezők „jogkönyveiben Verbőczy [sic!] módjára tovább élő közönséges jog {Common Law) az, melyen az angol nép alapjogai nyugszanak”.48 Concha idézi William Blackstone Montesquieu tanaira alapuló érvét,49 miszerint az alapjogok Angliában három ősi pilléren (személyes biztosság, személyes szabadság és a magántulajdon joga) nyugszanak, mindhárom az angol származás jogából {birth right) vezethető le, s végezetül ezen alapjogok „angol felfogás szerint” a közönséges jog {Common Law) „nevezete alatt” maradtak fenn, „nem írott jogon alapulnak, a későbbi törvényhozás csak tanúságot tesz rólok, de nem teremti”.50 47 Uo. 4. 48 Uo. 5-6. 49 William Blackstone: Commentaries on the Laws of England. Ed. Robert Malcolm Kerr. 4. kiadás. London 1876. (Első kiadás: Oxford 1765-1770). 50 Concha Gy.: Egyéni szabadság i. m. 5. 51 Sir Frederic Pollock prominens angol jogász szerint az „igazság élő templomában” az „oly nagytiszteletű és oly fenséges (so venerable, so majestic) Common Law „időtlen, de egyben friss hajtásokat növesztő szövedékéhez” képest a kontinentális jog írott szerződései és egyezményei csak puhány kötelmet („feeble bond”) képeznek. Frederic Pollock: Encomium on the Common Law. In: William Blackstom: Commentaries i. m. iii. Máshol az érzelmi érvektől jószerint óvakodó Jeremy Bentham utilitárius filozófus „merő költeménynek” nevezi a Common Law-t. 52 Ferenczy A.: Az angol parlamenti szólásjog i. m. viii-ix. A Common Law évszázadok távlatában változatlan erővel ható befolyásának kérdése a 19. század végére vitatott érvvé vált. Annak ellenére, hogy Dicey 1885- ben (a harmadik választójogi reform évében) többször érvel a parlamenti statútumok primátusa mellett, a Common Law természetének és szerepének misztifikálásáért aligha lehet kárhoztatni a francia, német vagy magyar kommentátorokat, hiszen bőven akadt és ma is akad angol jogász, aki a Common Law-vv^ (gyakran politikai éllel) transzcendens jelentőséget tulajdonít.51 Ferenczy szerint is szerves alaptörvények nem léte miatt közvetlenül angol közjogi művek tanulmányozásával az angol alkotmányosság megértésben „célhoz jutni alig lehet”, mert „szorosan véve az angol jog nem ismeri a közjog és magánjog közötti [sic!] azt az éles elhatárolást, amely, a római jog nyomán, a kontinentális államok jogait annyira jellemzi. így a »Common Law« mint jogi műszó nem csupán a magánjogot, hanem az összes (köz-, büntető-, magán- és perjogi) jogintézmények tanát felöleli”.52 Egyik fent idézett jogtudós sem említi azt a történeti-jogi határvonalat, amelytől az angol jogban a mai napig a Common Law, azaz a szokásjog és a bírói ítéletek, vélemények, értelmezések precedens értékű korpusza (ellentétben 439
