Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Lojkó Miklós: Alapjogok, alkotmány tan és államhatalom. Concha Győző angol alkotmányértelmezésének távlatai
ALAPJOGOK, ALKOTMÁNYTAN ÉS ÁLLAMHATALOM mondhatjuk, hogy helyenként sasszemű Gneist-kritikái a tanulmány erősségei közé tartoznak. Az írás célja nem puszta akadémikus fejtegetés, hanem a kor egyik jelentős államelméleti, politikai és adminisztratív kérdésének tárgyalása. Concha szerint a „közjogi bíráskodás” helyes működése „a modern parlamentáris állam [ban] az erkölcsileg egyedül lehetséges uraim [i]” forma.20 20 Concha. Gy: A közigazgatási bíráskodás i. m. 123. 21 Uo. 7. 22 Uo. 53. Az idézet itt: Edmund Burke: Betrachtungen über die französische Revolution. Wien 1793. 359. (Eredeti kiadása: Reflections on the Revolution in France. London 1790.) 25 Concha Gy.: A közigazgatási bíráskodás i. m. 69. 24 „Mondja Gneist, kinél jobb forráshoz nem fordulhattunk volna”- írja Concha, „s kinek érdeme ép abból áll, hogy az ó angolszász szabadság ködös világa, a [Magna Carta] s a belőle kiinduló parlamentáris szabadságok mellett, lépésről lépésre mutatja ki, miként tette meg Angolország a ‘szükségszerű átmenetet az absolut államon már oly korán, miként végzett már a XVII. század végén teljesen az ab solut királysággal, a mit a continens csak aXIX-ben tett, mert amannak társadalma már a XVI. században jogegyenlőségi, ipari szerkezetűvé válik, emezé csak aXIX-ben.” Concha Gy: A közigazgatási bíráskodás i. m. 9-10. 25 A Habeas Corpusról bővebben lásd e tanulmány 442. oldalán 26 Concha Gy: A közigazgatási bíráskodás i. m. 10. Az angol történeti példák szerint a politikai szabadság és a parlamentarizmus megerősödésével, a széles társadalmi rétegek állami szintű szerepével „egyidejűleg lép fel a közjogok birói védelme, ép oly természetes annak csak mostani fellépése nálunk, hol az Angliában kétszáz év előtt bekövetkezett feltételek csak nemrég állottak be ”.21 Edmund Burke híres művére hivatkozva óv a francia forradalom tüzében létrejött „justice administrative” átültetésétől, ahol a hivatalnokok törvényszéki immunitása azzal magyarázható, hogy „a közigazgatási testek a mozgalom vezetőire nézve a kereket képezik, utukon a demokratiától az oligarchiára; ezért kell hogy azok a törvény fölé emeltessenek”.22 Concha sajátosan régies, tömörítőén veretes nyelvezetével figyelmeztet: „ahol következetesen keresztülvitetik a közigazgatásnak uralgó állásáróli tan, mint Francziaországban, ott a közigazgatás magánjogi tényei fölött sem fog rendes bíróság dönthetni”.23 A 19. századi alkotmány tani írókra jellemző historikus megközelítésében Concha részletesen foglalkozik a régmúlttal. Többnyire Gneistre hivatkozó bekezdésekben magyarázza el Anglia állam- és közigazgatástani alkotmányos kifejlésének lépcsőit az 1066-os normann invázióval kezdődően.24 A viharos cromwelli évtized, a restauráció, III. Vilmos (a véltnél békétlenebb) protestáns forradalma és a Kelet-Indiai Társaság exponenciális hatalmi növekedésének hatásait átugorva Concha összefoglaló következtetése: „Az absolut királyság a Stuartok elűzésével végkép lehetetlenné volt téve [...], a Habeas Corpus25 által az igazságszolgáltatás rendes menete biztosítva Ion, s az évszázadok során alkotott közigazgatási törvényekben lerakott közigazgatási jog bíróság előtti érvényesítése lehetővé vált”.26 432
