Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
A BUDAPESTI SERTÉSHIZLALÁS ÉS -KERESKEDELEM TÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN nagyhatalmi pozíciót biztosított volna Budapestnek a sertéskereskedelem terén. Darányi tervei között szerepelt az ország sertéstenyésztéséhez és hizlalási kapacitásához illeszkedő, nagyszabású kereskedelmi és kiviteli piac megteremtése, illetőleg egy ehhez méltó sertéshizlaló telep felállítása az ország sertésellátottságában tapasztalható hullámok elkerülése érdekében. Bár a sertésvész kitörése előtt Kőbánya mindkettővel rendelkezett, a betegség hamar megmutatta, hogy az sem az állategészségügyi, sem pedig a nemzetgazdasági igényeknek nem képes már megfelelni. Ezért Darányi országos, sőt fővárosi szinten is a decentralizáció előnyei mellett kezdett el érvelni. Ez utóbbi megvalósulását úgy képzelte, hogy a nemzetközi hírnévnek örvendő kőbányai piacot megfelelő közlekedési eszközökkel összekötteti egy újonnan létesítendő budapesti piaccal, és ezek állategészségügyi szempontból egységesen állami felügyelet alá kerülve, együttesen képeznék utóbb a főváros kiviteli piacát. Ehhez azonban nemcsak az új telepet kellett megvalósítani, hanem Kőbánya korszerűsítésére is szükség volt.41 41 Ilyen korszerűsítési igény volt például a sertésszállások jól tisztántarthatóvá és könnyedén fertőtleníthetővé alakítása, melynek alap feltétele a csatornázottság, a jó minőségű víz, valamint a sertéstetemek megsemmisítésre használt desinfectorok modernizálása volt. Ugyanakkor a szállások közvetlen vasúti összeköttetésének biztosítását, valamint a hizlaldákon belül az akiok és az úsztatok elkülönítését, a termelődő szennyvíz tökéletes elvezetését, a független leszúróhelyek létesítését is előírták a tulajdonosoknak. A földművelésügyi miniszter leirata a sertéskereskedelem ügyében. Fővárosi Közlöny, 1896. március 13. 1-2.; A kőbányai sertéspiac helyzete. Fővárosi Közlöny, 1891. június 12. 2.; Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a kőbányai hizlalda állomáson létesített veszteg-rakodó által elfoglalt 1420 négyszögölnyi útterület használatára nézve. Fővárosi Közlöny, 1895. október 22. 2.; A közgazdasági és közélelmezési bizottság ülése. Fővárosi Közlöny, 1899. június 2. 9. 42 A hizlalótelep helyének kijelölését a földművelésügyi miniszter mint legfőbb egészségügyi hatóság magának tartotta fenn, de a javaslatot a fővárostól várta. A tanács két helyszínt jelölt meg: az egyiket a rákoskeresztúri dűlőben, a köztemető szomszédságában és a Rákos-Ujszász vasútvonal mentén, a másikat pedig a Csepel község határában lévő dombos területen, a terület fővároshoz csatolásának engedélyezése esetén. A földművelésügyi miniszter leirata a sertéskereskedelem ügyében. Fővárosi Közlöny, 1896. március 13. 2.; A sertéskonzumvásár ügyében tett előtanulmányok - jelentések. Fővárosi Közlöny, 1896. június 2. 7. 43 A földművelésügyi miniszter leirata a sertéskereskedelem ügyében. Fővárosi Közlöny, 1896. március 13. 1-2. A terv szerves részét képezte egy olyan, Kőbányától szervezetileg és térben is elkülönülő kiviteli hizlalótelep létesítése Budapest város közreműködésével,42 amelynek révén méltányos szállásbérek mellett, a tenyésztők, de akár a vidéki hizlalók igényei is kielégíthetők. A földművelésügyi miniszter által megálmodott egységes rendszer harmadik (Kőbányát is ide számolva negyedik) elemét a sertésvágóhíd évek óta húzódó felállítása képezte. Ennek elhelyezésére a miniszter a már meglévő, a jövőben a fertőzött falkák számára vesztegvágóhíddal kiegészítendő, petróleumlerakó melletti sertés konzumvásár és a majdan létesítendő szabad vásárszállások43 közötti területet javasolta, így a hizlalóktól való elkülönítés elve is érvényre juthatott. 42
