Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Borhi László: Moszkvában már 1943-ban eldőlhetett Erdély sorsa... Szeretett tanárom, Frank Tibor emlékére
BORHI LÁSZLÓ A moszkvai út sorsdöntőnek ígérkezett, hiszen fő célja a magyar gazdaság működőképességének fenntartása volt. A szovjet hadsereg ellátása és a jóvátételi szállítások elviselhetetlen terhet jelentettek.4 A küldöttség moszkvai fogadtatásának látványos külsőségei sem feledtethették: a magyar fél vesztesként érkezett a szovjet birodalmi fővárosba. Igaz, hogy a körülmények és Sztálin személye rendkívül kedvező benyomást tett a miniszterelnökre, így talán emiatt is értelmezte kedvezőbben a megbeszéléseken elmondottakat ahhoz képest, ami valójában elhangzott. A magyar delegáció „félrehallotta” a szovjet hadsereg kivonásáról szovjet részről elhangzottakat, és azzal a benyomással tért haza, hogy a szovjet csapatokat hamarosan kivonják majd, csupán kisebb kontingenseket hátrahagyva. Valójában Sztálin csak a csapatok egy részének kivonását helyezte kilátásba. De nem ez volt az egyetlen momentum, amit a magyar fél nem az elmondottaknak megfelelően értelmezett.5 4 Bővebben lásd Borhi László: Magyarország a hidegháborúban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között, 1945-1956. Bp. 2005. 95-96., 147-207. 5 „Sztálin elvtárs kifejtette véleményét, hogy a románok nem egyeznének bele egy ilyen területi módosításba Magyarország javára, és megjegyezte: egy ilyen engedmény fejében egyetlen kormány sem maradhatna hatalmon, a román királynak pedig le kellene mondania.” Továbbá - nyilván nem véletlenül - Sztálin rámutatott, hogy a Szovjetunió és Lengyelország között lakosságcsere történik. Zapisz beszedi I. V. Sztalina sz pravityelsztvennoj gyelegaciej Vengrii po voproszam ekonomiki i polozsenyija v Szlovakii. 1946. április 10. In: Vosztocsnaja Jevropa v dokumentah rosszijszkih arhivov I. 1944—1948. Red. T. V. Volokityina et. al. Moszkva-Novoszibirszk 1997. 418. 142. sz. irat. 6 Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés. Bp. 2002. 162. A szerző Vida István egy publikációjára utal. Romsics Ignác a moszkvai tárgyalások magyar nyelvű jegyzőkönyvei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szovjet vezetés nem volt őszinte a magyar delegációval, amikor azt mondta: a Romániával kötött fegyverszüneti egyezmény alapján — mely szerint Erdély vagy annak nagyobb része Romániához fog tartozni - Sztálin úgy nyilatkozott, hogy „akkor van ok a területi kérdés felvetésére”. Romsics hozzáteszi, hogy az idézett jegyzőkönyvek olyan interpretálása, miszerint Sztálin, Molotov és a szovjet tárgyalódelegáció tagjai hallgattak Erdély kérdésében, vagy burkolt, de egyértelmű célzásokat tettek volna a magyar igények teljesíthetetlenségére — nem állja meg a helyét.6 Amennyiben a tárgyalások magyar nyelvű feljegyzéseit vesszük figyelembe, Romsicsnak igaza van. Az oroszul felvett jegyzőkönyv azonban mást is tartalmaz. Tekintve, hogy Sztálin és Molotov oroszul beszéltek, az általuk elmondottaknál ezt is célszerű figyelembe venni. Azt, hogy az orosz nyelvű jegyzőkönyv szerint elhangzott közléseik egy része miért nem került bele a magyar delegáció által készített és hivatkozási alapul használt szövegbe, nem tudjuk. A magyar küldöttség egyetlen tagja sem volt járatos nemzetközi diplomáciai ügyekben, és csak azt hallotta meg, amit valójában hallani akart, bár az sem zárható ki, hogy fontos részletek elvesztek a tolmácsolásban. Sztálin közléseiből, megjegyzéséből egy vájt fülű diplomata kihallhatta 415
