Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN [...] Nem a demokrácia teszi, ha a demokraták nem azok. Nem a liberalizmuson múlik, ha a liberálisok maguk adják a petróleumot, hogy fölgyújtsák fölöttük a házat.”106 A Korunk Szava pedig — már a szakadás után — a „hitlerség” és az „új világ” ellenében a múlttal való kontinuitást, a szabadság szféráját, a „nemzeti, keresztény és alkotmányos demokráciát” vette pártfogásba.107 106 Ignotus Hugó: Tüzes nyelvek. Magyar Hírlap, 1934. május 20. 5.; Uö: Még egy szó a Huxley-esetről. Magyar Hírlap, 1934. május 5. 5. Az idősebb Ignotus ekkorra már katalizált. 107 „Hogyan merészelik ezek a magyar hitleristák éppen Széchenyi reformátori szellemét és örökségét tetemre hívni a maguk »új világának« igazolására, aki valóban hatalmas újító és tisztító munkát végzett, de a magyar alkotmány szellemében, a nemzeti lélek önkormányzatának fenntartásával.” Van egy harmadik út. Korunk Szava 5. (1935) 20. sz. 356. 108 A szerkesztőség szétválása előtti glosszája szintén a nemzetiszocialista Németország apológiája. „A Harmadik Birodalom iránt kifejezésre jutó ellenszenv nagyrészt nem tárgyi alapon nyugszik, hanem - sajnos - magán viseli a nemzetközi liberális és zsidó propaganda bélyegét.” König Antal: Mi van a Saarvidéken? Korunk Szava 4. (1934) 21. sz. 437-438. 109 Sági György: Szentfülöpi-Kőnig Antal magyarországi sváb újságíró fordulatokban bővelkedő élettörténete. Fons 28. (2021) 287. 110 KovrigBéla: Erőteljes kormányhatalom vagy totális államiság. Uj Kor 1. (1935) 4. sz. 7.; Programadó cikkében sajnos Mihelics is egyszerűsített. Mihelics V: Katolikusok válaszúton i. m. 9. 111 Aradi Zs.: Amiről beszélni kell i. m. 5.; Batthyány József: Gondolatok a rendiségről. Uj Kor 3. (1937) 5. sz. 3. 112 Drucker György: Maradjon-e a képviseleti rendszer? Uj Kor 2. (1936) 3. sz. 51-52.; Egyed István: A rendiség és a magyar alkotmány. Uj Kor 2. (1936) 10. sz. 185-186.; Szabadság és választójog. Uj Kor 2. (1936) 29. sz. 7. Az Uj Kor ezzel szemben ebben a közönségszer (ve) ző időszakban hatásos, a professzionális propaganda határát súroló németbarát védbeszéddel állt elő. König Antal 108 három interjúalanya, egy (volt) centrumpárti, egy nemzetiszocialista és egy „német-nemzeti katolikus” hosszan monologizált a kérdésről. Mindannyian egyetértettek egy új politikai keret szükségességében, valamint a „lelkileg egységes birodalom” nagyszerűségében. A kulcsmondatokat azonban König ügyesen helyezte el, s ezáltal azt sugallta, hogy nincs is olyan nagy távolság a három álláspont között. König ekkoriban a magyarországi németek Basch Ferenc dirigálta radikális csoportjával szimpatizált, s csak idővel köteleződött el a Gratz Gusztáv vezette Deutschhungar-irányzat felé.109 Határozott szerkesztői koncepcióra utal, hogy a folyóirat ezzel párhuzamosan tekintélyes társadalomtudósok egyik fontos, de nem részletezett tételét helyezte az olvasók elé, amely - a megjelent formában - a letűnt korszak egyetlen pozitívumát sem emelte ki: „A jogállam [...] a stagnáló társadalmi létnek megfelelő államfelfogás, teljesen időszerűtlen ebben a dinamikus, forrongó, lüktető, lázasan átalakuló korszakban, amikor a társadalmi összefüggések és ezeknek formái napról napra változnak, és amikor a társadalomgazdaságnak alapvető problémái szüntelenül újabb és újabb igényeket támasztanak a közhatalommal szemben.”110 Az orgánum a „rendi állam” mellett érvelt,111 de helyt adott azoknak a nézeteknek is, amelyek a tradicionális képviseleti rendszer részleges meghagyását szorgalmazták.112 358
