Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
ILLÉSHÁZY ISTVÁN, FORGÁCH FERENC ÉS A JEZSUITÁK annak felhasználási módja képezte a vita tárgyát, s az egyik érintettje Forgách volt, aki ezért az ügybe igen energikusan vetette bele magát. Eljárása abból a szempontból mindenképpen figyelemre méltó, hogy megelőlegezi azt a késhegyig menő harcot, amelyet később például az érseki tizedek kapcsán az érsekújvári katonaság zsoldjának ügyében folytatott éppen Illésházyval, illetve Seigfried Kolonitschcsal, a helyőrség parancsnokával.65 65 Erről lásd pl. Archivio Apostolico Vaticano (a továbbiakban: AAV) Fondo Borghese, serie III, vol. 45C, fol. 186r. 66 Sörös P.: Forgách Ferencz i. m. 589. 67 Károlyi Á.: Illésházy pőre i. m. 94. 136-138. Igazán nem mondható tehát, hogy Forgách meghátrált volna egy konfliktus elől: ezért azt várnánk, hogy Szuhay és Pethe, valamint a katolikus magyar tanácsosok oldalán a későbbiekben aktívan bekapcsolódik mind az Illésházy-perbe, mind a felső-magyarországi templomfoglalásokba. Meglepőnek tartom, hogy bár a protestáns oldal őt is megvádolta, és 1606-ban gúnyvers is készült róla, amely visszamenőleg őt tette felelőssé az 1603-1604-es kassai és felső-magyarországi templomfoglalásokért, mégsem került elő máig olyan adat, amely azt bizonyítaná, hogy 1603-ban, illetve 1604-ben a királyi biztosok egyikeként Pethe és a jezsuiták oldalán tevőlegesen is közreműködött volna az erőszakos rekatolizációban. Sőt inkább az a sokatmondó, hogy az ő személyéről hallgatnak az eseményeket egyébként igen részletesen taglaló és Forgáchcsal szoros kapcsolatban álló jezsuita források. Ugyanakkor például Galgócon aktívan részt vett a protestánsok elüldözésében, vagy említhetjük Huszár Gál példáját, akit még 1590-ben kényszerített arra, hogy Komjáriból távozzon a nyomdájával együtt.66 És ugyanez a tartózkodás elmondható az Illésházy-perben tanúsított magatartásáról: ott is háttérben maradt, pedig az éppen akkor párhuzamosan folyó több ügy — a jezsuiták, a trencséni tized ügye — miatt elérkezettnek láthatta volna az időt a törlesztésre. De nem ez történt, hanem éppen ő volt az, aki értésre adta, hogy az ország törvényeinek megsértése nélkül nem adható ki ítéletlevél Illésházy ellen, és Verancsics Faustus Csanádi püspökkel együtt nem volt hajlandó egy hamisított ítéletlevél aláírására, amelyre a kormányzatnak ahhoz lett volna szüksége, hogy a főúr említett morvaországi birtokait is lefoglalhassa. Forgách, aki a Magyar Tanács tagjaként Prágában személyes meghallgatás keretében is találkozott Illésházyval, akinek felolvasta a nem hivatalos ítéletet, minden alkalommal az ország törvényeire hivatkozott, tehát soha nem lépett át egy bizonyos határt, amit Szuhay többször is, vagy Istvánffy az említett hamis ítéletlevél aláírásával megtett.67 Ezekben az esetekben mindig az ország szokásaira, törvényeire, a Tripartitum megfelelő helyeire hivatkozott. Ezt tette egyébként később az Illésházyval a bécsi béke miatt vívott heves küzdelmében is, tehát a törvényes 336
