Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
ILLÉSHÁZY ISTVÁN, FORGÁCH FERENC ÉS A JEZSUITÁK A memoriale tehát azt írja, hogy Illésházy készül visszaadni a két mezővárost {lilieshazy bonis Sancti Georgii et Bazyn cessurus dicitur), ami alkalmat szolgáltatna a csere lebonyolításához. Az ügylet egyértelműen Illésházy kárára valósult volna meg. Erre utal, hogy éppen azt a települést akarták megszerezni, amelyhez a szentgyörgyiek és baziniak a jezsuiták által birtokolt Peredet erőszakkal csatolták. A másik esetben pedig egy Liptó vármegyei, nyilván szegényebb települést akartak egy agráradottságait tekintve előnyösebb birtokra cserélni. Itt a hivatkozási alap az volt, hogy a települést Illésházy likavai váruradalmai veszik körül, tehát neki is előnyösebb lenne, ha birtoktestei ezáltal egyesülnének. Mindkét esetben hangsúlyozták, hogy a cserealapot képező uradalmak igazi birtokosa nem is Illésházy, hanem a király, tegyük hozzá, éppen úgy, mint Szentgyörgy és Bazin esetében. Az idézett rész arra is rávilágít, hogy az uralkodói revízió nem kizárólag ezt a két magyarországi zálogbirtokot érintette, ahogyan Károlyi és Makkai nyomán ez elterjedt a szakirodalomban, különben miért választottak volna ki az egyik esetben első körben surányi uradalomhoz tartozó települést? Károlyi közlése szerint az irat által említett lemondás a zálogot illetően nem is volt igaz, pontosabban nem Illésházy, hanem a kormányzat szándékát fejezte ki. A kamarai iratokból pedig kiderült az is, hogy ezeknek a falvaknak a cseréjére a jezsuiták már 1598 nyarán javaslatot tettek, amit Mátyás főherceg 1598. augusztus 21-ei, a Magyar Kamarához intézett leirata dokumentál, amelyhez az említett memóriáiét csatolták. Abban az évben tehát, amikor Károlyi kutatásai szerint a szentgyörgyiek és a baziniak kérelmére II. Rudolf úgy döntött, hogy engedélyt ad a kiváltásra, pontot téve egy már évtizedek óta, még a Krusich-„érában” megfogalmazódó kérésre. Erre az uralkodói akaratnyilvánításra nem sokkal a főhercegi irat kiállítása után, szeptemberben került sor.55 Vagyis Illésházy zálogbirtokainak ügyét a kormányzatnak már az 1598-as év első felében elő kellett vennie. 55 Karolyi A.: Illésházy pőre i. m. 16. A két mezővárosra nézve kedvező uralkodói döntés közvetlen kiváltó okairól sajnos nem tudunk meg biztosat, ha csak azt nem, hogy bár a zálog belátható időn belül lejárt volna, a háború miatt csődközeli helyzetben lévő kormányzatnak aligha lett volna pénze kiváltani akár ezt, akár a többi zálogbirtokot. Erre utal Makkai is, aki a pénzhiányt joggal helyezi a központi kormányzat — akkor divatos kifejezéssel élve — abszolutisztikus törekvéseinek kereteibe, mégis magyarázatként túlságosan általános, hisz a kormányzatok a korszakunkban is folyton a hatalmuk kiterjesztésére törekedtek. Az adatok és az eseményeknek ezek alapján való részleges rekonstrukciója arra irányítja rá a figyelmet, hogy Illésházy perének Károlyi és Makkai által előadott verziója a hátteret illetően elnagyolt, mivel egyértelmű, hogy a turóci prépostság és a jezsuita rend fontos és eddig fel nem ismert szerepet játszott 332
