Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
ILLÉSHÁZY ISTVÁN, FORGÁCH FERENC ÉS A JEZSUITÁK ezt a részét érdemes szó szerint is felidézni: „Szuhay vacsora alatt sok mindent kérdezgetett, igyekezett kifürkészni véleményünket Illésházy dolgairól. Én pedig az igazat válaszoltam, hogy nem az ügyben eljárni, hanem csupán a (rend) társaim vigasztalására jöttem. Többször is elmondta, hogy Illésházyval szemben a Társaságnak erőt és nem a jogot alkalmazva kell fellépnie. Kérdeztem tőle: Miféle erővel? Azt válaszolta fő- és jószágvesztéssel [...] Mi lesz, ha nem tesszük meg? Amire azt válaszolta: akkor a Társaság elveszti a jóhírét, és megvádolják, mert nem védi meg a jobbágyait, és beidéznek minket, hogy nem álltunk ellen.”50 Szuhay szavai, amelyek nyilvánvalóan az említett erőszakos fellépésre is reflektálnak, nem szorulnak különösebb kommentárra. Nem lehetett az sem véletlen, hogy az ügy kivizsgálásában a magyar klérus két közismerten jezsuita barát tagja vett részt. Az idézett levélrészlet és Szuhay későbbi viselkedése alapján kérdéses, hogy a váci püspök 1601 előtt — Károlyi Árpád véleményével szemben — lelkesen támogatta volna Illésházy ügyét. Az viszont kiderül, hogy a jezsuitákat buzgón pártfogolta. Tartózkodó magatartása tehát Károlyi állításával szemben nem anynyira a meggyőződésének, hanem az erőviszonyok tekintetbe vételének tudható be. Ez változott meg, amikor az uralkodó a két mezővárossal kapcsolatos mandátumát kibocsátotta, és ezzel párhuzamosan, ahogyan Károlyi is dokumentálja, az Udvari Kamarától egyértelmű jelzések érkeztek az erélyes fellépést ösztönözve. Az Illésházyval szemben táplált érzelmekre akad további, Szuhay szavait erősítő bizonyíték is. 50 Leonardas Classovitius levele Joannes Reynelhez, a bécsi kollégium rektorához. Sellye, 1588. dec. 17. MAH III. 257-260., különösen: 259-260. Szuhay mindenesetre gyorsan meghozta a döntését: még ugyanezen a napon kelt levelében Reynel bécsi jezsuita rektornak azt tanácsolta, hogy a rend indítson jogi keresetet a peredi polgárokkal szemben. Vö. Szuhay István esztergomi kanonok levele Joannes Reynelhez. Sellye, 1588. dec. 17. MAH III. 261. Ehhez vissza kell kanyarodnunk Forgách nyilatkozatához, aki az oltalomba vétel kapcsán — az uralkodóhoz hasonlóan — hivatkozott a Cassovius turóci rektor ellen elkövetett gyilkossági kísérletre. Forrásaink hallgatnak a részletekről és csupán orgyilkost {sicarius) említenek, a motivációt nem. Az azonban kiderül, hogy Cassovius megosztó személyiség volt. 1594-ben rendtársai panaszai nyomán, amelyek életvitelét, valamint az emberekkel szembeni lekezelő bánásmódját kifogásolták, elmozdították hivatalából. Az ügy kivizsgálására érkező Georg Scherer bécsi jezsuita rektor erről érdekes beszámolót hagyott hátra. Kikérdezte a selylyei világi ügyintézőt, akinek utolsó megjegyzése különösen tanulságos. Scherer szerint ugyanis a következőt mondta: „ [Cassovius] megparancsolta nekem, hogy a nevében közöljem Illésházyval, Magyarország leggazdagabb emberével, aki eretnek, hogy ne játszadozzon a jezsuitákkal, különben az életével játszik. Sőt, hogy ő [tudniillik István atya] akadályozta meg, hogy a legutóbbi országgyűlésen 330
