Századok – 2023
2023 / 2. szám - KAPISZTRÁN JÁNOS LEVELEZÉSE - KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK - Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás
LETIZIA PELLEGRINI Kapisztrán levelezését más (például diplomáciai) forrásokkal, valamint más szereplők stratégiáival összevetve, a nemzetközi politikai viszonyok körében kell értelmezni, amelynek korántsem volt másodlagos szereplője: még ha egy elavult irányvonalat és szellemiséget képviselt is, elsődleges fontosságú volt az európai tárgyalópartnerek számára. A keresztes hadjárat lelkes hirdetése évszázados ferences hagyományokon nyugodott;48 amit a kor nagyhatalmaihoz intézett fáradságos (és lényegében visszhang nélkül maradt) felhívások sora, valamint a római Szentszékkel folytatott állandó levelezés kísért: mindez sajátos és egyedi módon világítja meg az európai monarchiák és perifériáik közötti politikai kapcsolatok bonyolultságát és érdekkülönbségeit. Albánia, Bosznia vagy Bulgária kulcsfontosságú területek kutatásunk szempontjából, különös tekintettel a magyar részprojektre. A nyugati történetírás általában elhanyagolja ezeket a területeket, már csak a nyelvi korlátok miatt is. Ezek az ütközőterületek az évszázadok során a folyamatos oszmán hódítás számos hadjáratának színhelyei voltak; mindenekelőtt autonómiájuk megőrzésére törekedtek, amelynek érdekében időről időre a legkisebb elköteleződéssel járó szövetséget választották (vagy a nyugati hatalmakkal, vagy az oszmán hódítókkal). 48 Iulian M. Damian: L ’Osservanza francescana e le crociate contro i turchi: da Eugenio IV a Pio IL Chronica 15. (2017) 45-60. 49 Az egyéni félelmek és az 1400-as évek kereszténységének „ostromlott fellegvára” közötti kapcsolatról lásd Jean Delumeau: II peccato e la paura. L’idea di colpa in Occidente dal XII al XVIII secolo. Bologna 2006. A fent említetteket mérlegelve Kapisztrán János levelezése egy sajátos nézőpontot képvisel: a római pápaság és a ferences obszervancia álláspontját. O maga elismert vezetője volt ez utóbbi vallási mozgalomnak, amely a 15. századi Itáliában hatékonyan támogatta a pápaság törekvését a teljes és vitathatatlan politikai elsőbbség visszaszerzésére. Ebből a római-pápai perspektívából Európa kormányzása gyakorlatilag a középkori christianitas helyreállítását jelentette. E nagyszabású terv keretében a ferences obszerváns barátok meg voltak győződve arról, hogy az egyház és a társadalom reformjának kéz a kézben kell járnia, a szokások és a polgári életforma hatékony keresztényiesítésével együtt. Mindezek a dimenziók a kereszténység határainak újradefiniálását jelentették: az ideológiai-spirituális határokat újra kellett rajzolni, a geopolitikai határokat pedig meg kellett védeni.49 Ebben a felfogásban a kereszténység ellenségeinek azonosítása és az ellenük való küzdelem az identitásépítés egyik módja volt. A nándorfehérvári diadal ellenére azonban az 1456-ban meghirdetett keresztes hadjárat egy olyan vesztesnek ígérkező hatalmi erőpróba paradox megnyilvánulása volt, amelyet végül egyedül a pápaság vállalt fel. A keresztes hadjárat tervét a 15. század folyamán 233
