Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY megbízható familiárisait mozgósította, esetleg a városi alkalmazottak közül küldött el valakit. A városi familiárisok igen intenzíven vettek részt ebben a tevékenységben, Albert, Kelemen, Balázs és Tamás gyakrabban, Szaniszló, Kassiczky és Izsépi Pál pedig ritkábban töltött be ilyen szerepet a per egy évtizede alatt. Okét általában hírvivőként alkalmazták és küldték el különféle úti célokra, olykor azonban fontosnak tűnő megbeszéléseket is rájuk bíztak, bár ezek inkább kivételnek tekinthetők. Szintén a familiárisokat vették számításba akkor is, amikor valamelyik perszemélyt kellett megidézni egy terminusra és közvetlenül akarták az illetőt értesíteni. Hasonló szerepben - főleg ha az írásbeliséggel is kapcsolatban állt az ügy - a jegyzőt, majd a per utolsó szakaszában az ügyvédeket is mozgósítani lehetett, főleg különféle jogi aktusok kapcsán, akik az ügy szempontjából fontos helyszíneken (például Egerben) olykor állandó jelleggel, heteken keresztül tartózkodtak. Mindezek mellett a városi alkalmazottakat kell még megemlíteni. Egy Drzka nevű bártfai zsoldost küldtek például 1486-ban Kispalugyára 66 dénár költségen; ugyanakkor egy kocsist bíztak meg a nádornak szánt levél elvitelével; szintén egy vectort indítottak útnak Kassára oklevélmásolatért 1494-ben; a fent már említett módon szűcsöket menesztettek ajándékot beszerezni Lengyelországba. Azt is tudjuk, hogy a város előkelő küldötteit sok esetben kísérték el szolgák hosszabb útjaikra, akiknek azonban a nevét nem jegyezték fel.119 119 Az esztergomi káptalan perében az ügyvédként tevékenykedő kanonokok szintén komolyabb kísérettel (bár ők általában katonai kísérettel) közlekedtek. C. Tóth N: Az esztergomi székeskáptalan i. m. 58. Ha a perrel kapcsolatos tanulságokat össze akarjuk foglalni, a perköltségjegyzék alapján élesen kirajzolódik, hogy Bártfa tanácsa a számára oly fontos ügyben nagyon szisztematikusan járt el az egy évtized leforgása alatt. Nagyszámú személyi apparátust mozgósított, mindent precízen eltervezett, a polgárok fáradságot, időt és pénzt nem kímélve felvették a harcot jogi úton az igazukért, a győzelemért azonban végül nagy árat fizettek. Ez még akkor is igaz, ha az összeírásban szereplő 607 forint 7 dénárra rúgó teljes perköltség jogosságával és realitásával szemben lehetnek fenntartásaink. A kor egyéb regisztrumaihoz hasonlóan bizonyosan ebben is túlszámláztak egyes tételeket, és az is erősen kérdéses, hogy a különböző kiadásokat (így például az ajándékokat) elfogadta-e egyáltalán a korban bármilyen bíróság is, mint indokolt perköltség-tételeket. Azonban ezektől függetlenül is egyértelműen hatalmas kiadásokkal járt az évtizedes pereskedés, és szinte bizonyos, hogy a polgárok összességében ráfizetéssel zárták az ügyet. Az 1496. február 19-én a delegált pápai bírák döntése értelmében a korábbi bírák által fizetendő 481 forint 95 dénárból 300 forint a három kiközösített polgárnak - Mager Györgynek, Paulhenzel Jeromosnak és az elhunyt Cipszer Pál 144
