Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY jegyzőnek 1495 augusztusában 50 dénárt adnak munkadíjként.98 Feltehető, hogy a perben fontos szerepet játszó személyeknek a tanács olykor nem bért fizetett, hanem különféle kedvezményeket adott. Erre utalhat, hogy a tanácsnok Mager György adóját a város érdekében tett erőfeszítéseiért 1488-ban egy alkalommal elengedték, s nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy a per első szakaszában tett fáradságaiért járt neki ez a kedvezmény.99 98 „Item per eosdem notario consistorialis fl i. ” DF 215199. 99 Neumann T: „Minden időben” i. m. 91. 100 Általánosságban lásd Hajnik I.: Bírósági szervezet i. m. 174-182. 101 DF 215897., IványiB.: Bártfa i. m. 3120. sz. 102 DL 46278., Erdújhelyi M.: A közjegyzőség i. m. 207—209., Bonis Gy: Szentszéki regeszták i. m. 3662. sz.; DF 215929., Iványi B.: Bártfa i. m. 3153. sz. Lásd még Juhász Kálmán: A Csanádi püspökség története V. (1434-1500). (Csanádvármegyei könyvtár 42.) Makó 1947. 92-93. 103 DF 216021. Akiknek a járandóságáról több információnk fennmaradt, azok a közjegyzők és az ügyvédek. Néhányszor szerencsésen előfordult, hogy különválasztották a jegyzékben a közjegyzők fizetését a többi kiadástól, például a (Liszkai) Miklós közjegyzőnek 1495 januárjában fizetett 1 forint 50 dénárt. A városért legtöbbet tevékenykedő közjegyző egyértelműen Jordán Péter volt. Neki 1494-ben a Kassán tett szolgálataiért 2 forint 10 dénárt utaltak ki a városi büdzséből, ugyanezen év végén 25 dénárt. 1495 elején a fáradozásaiért 25 dénárt, márciusban 50 dénárt és emellé még egy tunicát is kapott 1 forint 75 dénárért. 1495 augusztusában az egyik bártfai ügyvédtől további fél forintot vehetett át. így, csak a konkrétan említett adatok szerint is, Jordán Péter minimálisan 5 forint 35 dénárt keresett 1494—1495-ben a bártfaiak megbízásai révén. Az ügyvédekről100 több információnk van, nevüket az oklevelekből is ismerjük, de csak a per utolsó szakaszából, holott bizonyosan már korábban is fogadtak prókátort maguknak (a per korai részében talán még nem volt rá szükség, ám az Angelo Pecchinoli előtt tárgyalt második periódusban már bizonyosan). 1494. január 7-én a város először a helyi polgár Nagy Albertet vallotta ügyvédnek a perben,101 aki talán megfeleltethető azzal az Albert városi familiárissal, akinek több alkalommal adtak különböző - főként követi - feladatokat a per egy évtizede alatt. Minden bizonnyal a kiközösítéssel és az ebből adódó bonyodalmakkal lehet összefüggésben, hogy az év őszén már János richwalti plébános képviselte őket, aki klerikusként bizonyosan otthonosabban mozgott a kánonjogi kérdésekben, mint elődje. O volt az, aki 1494. szeptember 25-én, az excommuni catio után Eperjesi Jordán Péter közjegyző oklevelében fellebbezett a pápai kúriához a bártfaiak nevében,102 és innentől a perköltségjegyzék tanúsága szerint állandó jelleggel részt vett a perben. Emellett feltételezhetően hozzá köthető az egyik fennmaradt periratunk is.103 Amikor a város szükségét látta annak, hogy egy 138
