Századok – 2023
2023 / 6. szám - IN MEMORIAM - Nomina nuda tenemus. In memoriam Miskolczy Ambrus (1947–2023) (Nagy Levente)
IN MEMORIAM MISKOLCZY AMBRUS volt, amikor Bartók könyveit lapozgatva azok oldalszéli bejegyzéseit olvashatta. Talán ez az oka annak is, hogy történészként is szerette az anekdotákat. Nem volt olyan író, történész, politikus vagy fontos történeti esemény, amelyről és akikről ne tudott volna mondani valami elmés, csípős történetet. Ezeket az anekdotákat sok esetben történeti műveibe is beleszőtte. Történetírói munkásságát ugyanakkor ontológiai és filozófiai mélységek jellemzik. Az egyik ilyen a gonosz megértésének a szándéka. Ezért foglalkozott Hitler könyvtárával, és írt két vaskos kötetet a román Vasgárdáról. Igaz, Hitler könyveit lapozgatva, saját bevallása szerint, le kellett győznie az undort, és a Vasgárdáról szóló monográfia írását se bírta volna ki Bartók nélkül. A gonosz mellett a gnózis természetrajza is érdekelte. Ez vezette el Emil Cioranhoz, akit azért tisztelt és szentelt neki egy egész monográfiát, mert a Szeben melletti román értelmiségtermelő faluból, Resinárról származó román filozófus túl tudott lépni fiatalkori vasgárdista énjén, miközben a fasizmussal és nácizmussal ugyanúgy kokettáló kortársai (Mircea Eliade, Martin Heidegger, vagy akár Jean-Paul Sartre, aki élettársának, Simone de Beauvoirnak szerzett állást a Radio-Vichynél) mély hallgatásba burkolóztak. És volt még egy dolog, amit szeretett Cioranban: vonzódását a paraszti világhoz és kultúrához. Sokszor idézte azt, hogy Cioran csobán (pásztor) szeretett volna lenni, mert akkor közelebb maradt volna az igazsághoz, és mivel „a nyugati burzsoá egy vadállat, aki nem gondol csak a pénzre, és ezért bármelyik otthoni pásztor inkább filozófus, mint bármelyik itteni [párizsi] intellektuel”. Igaz, azt is hozzátette, hogy Ciorant nem kell mindig és mindenben komolyan venni, de azért azt is hangoztatta, hogy apai ágon (Miskolczy Dezső méltán híres ideggyógyász, az erdélyi magyar orvosképzés megszervezője 1945 után) az ő ősei is „természetközeli pásztorok voltak”. Az anyai ág sem volt kevésbé jelentős életében, hisz édesanyja, Béldi Zsuzsanna erdélyi grófi családból származott. Innen származik Miskolczy Ambrus mély és elkötelezett erdélyisége, melynek szelleme nemcsak írásaiban, hanem mindennapi életvitelében is jellemezte őt. Nem véletlen tehát, hogy két monográfiát is írt a leghíresebb román pásztorballadáról (Mioritá), ahogy az sem, hogy az ELTE BTK román szakjának tanrendjébe neki köszönhetően került be a folklorisztika, miközben Romániában az említett balladát kivették az érettségi tételek közül. A tanszék az ő vezetésével vált ismét a hazai és a nemzetközi románológiai kutatások elismert központjává, és kapcsolódott vissza ahhoz a hagyományhoz, melyet Carlo Tagliavini és Tamás Lajos képviselt. A tanszéki oktatói és kutatói munka elismerésének jeleként 1989 óta folyamatosan OTKA, FKFP és NKFP pályázatokat vezetett, melyekbe román, német és francia kutatók is bekapcsolódtak. Sokszor mondogatta: „nem olyan állapotban adtam át a tanszéket, amilyenben átvettem”. És ez igaz is. A tanszék érdekeiért és a tanszéki kollégákért mindig kiállt. A bürokráciát viszont nem 1215
