Századok – 2023
2023 / 6. szám - KÖZLEMÉNY - László Andor: Bocskai István, a magyarok „Mózese”
BOCSKAI ISTVÁN, A MAGYAROK „MÓZESE” Bocskai István mint elhivatott vezető Bocskai Istvánnak a császári zsoldosok fölött aratott, 1604. október 15-ei álmosdi győzelmét követő hetek több szempontból döntőnek bizonyultak. A hajdúk kezdeti gyors előrenyomulásával együtt járt a felső-magyarországi nemesség és számos város csatlakozása, így Basta császári hadvezér zsoldosainak novemberi győzelmei ellenére az országrész kitartott Bocskai mellett. Az udvarnak nem sikerült hamar levernie a felkelést, amelynek jelentősége napról napra növekedett, és az ország mind nagyobb részére kiterjedt. Bocskai számára ebben az időben az egyik legnagyobb kihívást saját személyes szerepének, címének tisztázása jelentette. Ekkor ugyanis még semmiféle felhatalmazással nem rendelkezett, később viselhette csupán a török nagyvezír által adományozott, majd az erdélyi és a magyar rendek választása által is megerősített fejedelmi címet. A legitimitás kérdése vallási köntösben tűnt fel, Bocskai hatalmának elismertetése és a felekezetek egyenjogúsítása kezdettől fogva összekapcsolódott. A protestánsok fokozódó üldözése kulcsszerepet játszott a felkelés kitörésekor. Maga a főúr, valamint a hozzá elsőként csatlakozó hajdúk és felső-magyarországi rendek is elégedetlenek voltak emiatt. Bocskai és környezete minden bizonnyal felismerte a már évek óta halmozódó vallási sérelmek mozgósító erejét. Azokban a napokban, 1604 októberében, Liszka református templomát erőszakkal a jezsuitáknak adták, és Lőcsén csupán a város polgárságának erélyes fellépése akadályozta meg a templom és tartozékainak katolikus tulajdonba vételét. Az öt felső-magyarországi szabad királyi város gyűlése közös nyilatkozatban tiltakozott az ellenreformációs kísérletek miatt.5 „Lölkünk esméretiben is megháborítottak vala”6 - panaszkodott később a fejedelem. A hajdúk elől menekülő Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány pedig elismerte, hogy Bocskainak „a religionak zyne alatt”7 sikerült maga mellé állítani a túlnyomórészt református hajdúkat, a felső-magyarországi nemesség és polgárság nagy részét. Az ekkor jelentős mértékben protestáns országban a vallás szabad gyakorlatának biztosítása vált azzá 5 Sepsi Laczkó Máté krónikája. In: Erdélyi Történelmi Adatok I-IV. Szerk. Mikó Imre - Szabó Károly. Kolozsvár 1855-1862. III. 50.; Demkó Kálmán: Lőcse a Bocskay-féle fölkelésben. Századok 17. (1883) 845-846.; Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Szerk. Véber Károly. (Magyar hírmondó) Bp. 1988. 120-125. 6 Bocskai István levele Kassa városához. Szerencs, 1605. márc. 29. In: Bocskay István levelei Kassa városához. Közli Kemény Lajos. Történelmi Tár 1904. 463. 7 Giovanni Jacomo Barbiano conte di Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány levele Báthory Istvánnak. Nagyvárad, 1604. okt. 17. Okmányoka Bocskai szabadságharc idejéből. Hadtörténelmi Közlemények 3. (1956) 3-4. sz. 316. Lásd még Benda Kálmán — Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharc első hónapjairól. In: A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970. Szerk. Dankó Imre. (A debreceni Déri Múzeum Kiadványai LI.) Debrecen 1971. 175. 1196
