Századok – 2023
2023 / 6. szám - TANULMÁNY - Bácsatyai Dániel: A széplelkű kamaraispán és más szerencselovagok. III. András olaszai
A SZÉPLELKŰ KAMARAISPÁN ÉS MÁS SZERENCSELOVAGOK ghibellin Baldóról, akiről 1274-et követően harminc évig hallgatnak a bolognai források. Baldo másodszor is száműzetésbe kényszerülhetett, és talán ekkor került szorosabb viszonyba Marcóval; nem lehetetlen, hogy közösen álltak a velencei Morosinik szolgálatába. Baldo da Passignanóval kapcsolatban még egy dolog érdemel különös figyelmet: szepesi ispánsága mellett az ifjú király kamaraispánként is alkalmazta.37 Nem tudható, hogy Baldo miből tartotta el magát számkivetettsége első évtizedeiben, ám van némi alapunk, hogy feltételezzük: kereskedéssel foglalkozott - efféle tapasztalatok nélkül ugyanis aligha nevezte volna ki a király egy olyan hivatal élére, amely pénzügyi jártasságot kívánt meg. Itáliaiak már korábban is feltűntek a kamaraispáni pozícióban: az esztergomi Archinus bizonyosan velencei származású volt,38 s valószínűsíthető az itáliai eredet Perchinus vagy más néven Pernicholus39 zágrábipodestà és livnói zsupán40 esetében is, aki egy I. (Anjou) Károly szicíliai király udvarában teljesített diplomáciai küldetést követően, a hazaúton lett gyilkosság áldozata 1278 második fele és 1279 augusztusa között.41 Zágrábi polgár volt Perchinus nagybátyja, Merculinus kamaraispán is.42 Mivel az 1291. évben legalább két, székhely nélkül emlegetett királyi kamaraispánnal találkozunk a hazai oklevelekben,43 éppenséggel nem lenne meglepő, ha az említett tisztviselők egy-egy régió pénzveréséért feleltek volna. Merculinus minden bizonnyal a zágrábi kamara élén állt, Baldo esetében azonban a kérdés nyitva áll: éppúgy irányíthatta az ország közepén (Budán és Esztergomban) működő 37 Archontológia 1000-1301. 249. 38 1249. november 28.: MES I. 379. (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II. Szerk. Szentpétery Imre - Borsa Iván. Bp. 1923-1987. [a továbbiakban: RA] II/2. 914. sz.) 39 Árpádkori új okmánytár I-XII. Szerk. Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) VIII. 327. Vö. az eredeti oklevéllel: DL 745. 40 Az a tény, hogy a magyar király alattvalója állt a Bosznia nyugati határvidékén fekvő livnói zsupánság élén (Perchinus comes Trium Camporum), jól mutatja, hogy IV. László magyar király anyja, Erzsébet özvegy királyné boszniai hercegnői címe nem üres titulus volt. - 1277. május 23.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV. Ed. Tade Smiciklas. Zagabriae 1904-1934. (a továbbiakban: CDCr) VI. 203-204. 41 Halálának időhatáraihoz: 1278. június 14.: Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. Monu menta Hungáriáé Historica. Acta Extera I —III. Szerk. Wenzel Gusztáv. Bp. 1874-1876. (a továbbiakban: MDEA) I. 56-57.; 1279. (augusztus előtt): ÁÚO XII. 253-254. (RA II/2-3. 2974. sz.) 42 Weisz Boglárka: Kamaraispánok az Árpád-korban. Turul 83. (2010) 83-84. 43 Archontológia 1000-1301. 249. - Zsoldos Attila Héder nembéli Kőszegi János (Iván) második tárnokmesteri hivatalviselésének idejére (1291) helyezte Gunchul és Mihály kamaraispánságát, valószínűbbnek tűnik azonban, hogy a forrásul szolgáló, csak napi dátumot tartalmazó oklevél (DL 93908.) Kőszegi Iván első tárnokmestersége idején (1276) kelt, mivel a következő évből valóban fennmaradtak adatok egy Mihály nevű kamaraispánról. Gyöngyössy Márton: 13. századi esztergomi és budai kamaraispánok. Az Érem 71. (2015) 5.; Archontológia 1000-1301. 248. 1176
