Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY sújtották.21 A bártfaiak tiltakozásukat közjegyzői oklevélben rögzítették, levelet írtak Angelónak és a királyválasztás miatt Budán tartózkodó küldötteiket is felszólították arra, hogy keressék meg az ügyben a legátust. Ennek eredményeképpen a kiközösítést már június 12-ére sikerült visszavonatni.22 A legátus Mátyás halála után, az év őszén elhagyta az országot, így az ügyet felfüggesztették.23 21 DF 215563., IványiB.: Bártfa i. m. 2796. sz.; DF 215566., IványiB.: Bártfa i. m. 2798. sz.; DF 215565., IványiB.: Bártfa i. m. 2799. sz. 22 DF 215559., IványiB.: Bártfa i. m. 2792. sz., Erdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. Bp. 1899. 201—203.; DL 46140, Bonis Gy: Szentszéki regeszták i. m. 3586. sz.; DF 215560., Iványi B.: Bártfa i. m. 2793. sz.; DF 215562., Iványi B.: Bártfa i. m. 2794. sz. Általánosan elterjedt vélemény, hogy az egyházi bíróságok a középkorban túl gyakran, és olykor indokolatlanul éltek az excommunicatio lehetőségével. Bonis Gy: Szentszéki regeszták i. m. 632. 23 Kalous, A.: Angelo Pecchinoli i. m. LXXV-LXXVI. 24 Erről egy 1494. évi közjegyzői oklevél számol be részletesen. Bónis Gy.: Szentszéki regeszták i. m. 3662. sz., DL 46278. 25 DF 215828., IványiB.: Bártfa i. m. 3055. sz.; DF 215886., IványiB.: Bártfa i. m. 3056. sz. 26 DF 215921., IványiB.: Bártfa i. m. 3145. sz.; DF 215886., IványiB.: Bártfa i. m. 3056. sz.; DF 215924., IványiB.: Bártfai. m. 3150. sz., Érdújhelyi M.: Aközjegyzőségi. m. 206-207.; DF 215926., IványiB.: Bártfa i. m. 3149. sz.; DF 215886., IványiB.: Bártfa i. m. 3056. sz. 27 DF 215925., IványiB.: Bártfa i. m. 3151. sz., Erdújhelyi M.: A közjegyzőség i. m. 213-214.; DL 46278, Erdújhelyi M.: A közjegyzőség i. m. 207—209., Bónis Gy: Szentszéki regeszták i. m. 3662. sz.; DF 215929., Iványi B.: Bártfa i. m. 3153. sz. 28 DF 215933., IványiB.: Bártfa i. m. 3155. sz.; DF 215930., IványiB.: Bártfa i. m. 3154. sz.; DF 215199. A kudarc nem vette el Swarcz György kedvét attól, hogy igényeit jogi úton érvényesítse, és a felfüggesztett pert a pápai kúria előtt újraindította.24 Tudjuk, hogy az ügy 1493 nyarán már folyamatban volt, VI. Sándor pápa pedig ugyanezen év szeptemberében Mihály széplaki és Ambrus tapolcai apátokat felszólította: delegált pápai bíróként hozzanak döntést.25 1494 szeptemberében a két delegált bíró (a tapolcai apát a maga helyére vikáriusát, Bereck tornai főesperest állította) Kassán hallgatta ki a bártfaiak küldötteit: Mager György bírót, Cipszer Pált és Paulhenzel Jeromost. A három polgár azonban ezúttal sem volt hajlandó vallomást tenni, így a delegált bírák őket újra egyházi átokkal sújtották.26 A bártfaiak közjegyzői oklevélben fejtették ki szembeszegülésük okait. Egyrészt hivatkoztak a már korábban is említett, egyházi bíróságot illető ellenvetésükre, másrészt véleményük szerint maga a permenet sem volt szabályos. Egy, a pápai kúriához íratott fellebbezésükben pontosan részletezték is a tárgyalás mikéntjével összefüggő formai kifogásaikat.27 A tanácsnokok kiközösített polgáraik érdekében az ősz folyamán megkeresték a királyt, aki új tárgyalást javasolt a bíráknak. Emellett az egri püspökhöz fordultak panaszaikkal, sőt az év végén ügyvédjüket, János richwalti plébánost egyenesen Rómába küldték a fellebbezés ügyében.28 Egyelőre eredménytelenül: a delegált bírák az év végéig több oklevélben figyelmeztettek mindenkit, hogy az 118
