Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989
KL ÉRTÉKHALMOZÁS CSENDES ÉVTIZEDEI „A Képzőművészeti Osztály eddig több évtizedes gyűjtése ezen elvek alapján megteremtett egy olyan gyűjteményi bázist, amely lehetővé teszi, hogy az V. ötéves terv időszakában ismét megvalósuljon a Fővárosi Galéria. A Fővárosi Galéria létrehozását nemcsak a történelmi hagyomány - tehát az, hogy volt Fővárosi Képtár — indokolja, hanem az [is], hogy Budapest mint szűkebb társadalmi és kulturális környezet meghatározza a fővárosban élő számos művész szemléletét, kifejezésmódját, alkotó módszerét. E meghatározó tényező a műalkotás lényegét képező tartalomban jelentkezik elsősorban. Ezek a tények viszont igénylik, hogy a szocialista Budapest képzőművészetének önálló Galériája legyen, önálló épületben. [...] A BTM az V. ötéves tervben fontos feladatának tartja egyrészt a Képzőművészeti Osztály gyűjteményének fenti szempontok szerinti továbbfejlesztését, másrészt kidolgozni a konkrét tervet a Fővárosi Galéria ismételt megvalósítására.” A Fővárosi Képtár emléke és példája évtizedeken keresztül kontinuusan ott húzódott a gyűjteményépítő tevékenység mögött, és ez a megfelelő pillanatban, immár egy erős gyűjteménnyel és önálló szervezeti egység keretében meg is fogalmazódott. Ugyanebben a dokumentumban már egy saját kiállítótér szükségességét is hangsúlyozták három lehetséges helyszínt megjelölve: egy peremkerületet (Csepel vagy Újpalota, feltehetően a munkásság közelsége miatt), a Szentháromság utca 2-t (ahol 1967 előtt a BTM középkori anyaga volt), illetve a Kiscelli Múzeum templomát kiállítás céljára átalakítva (később ez valósult meg).84 84 BTM RA M. 144-79. A Budapesti Történeti Múzeum V. ötéves (1976-1980) terve, 1975. okt. 1. 5-6., 15. 85 Magyar múzeumi arcképcsarnok i. m. 93-95., 280-281. A gyűjteményépítést mindig erősen meghatározza a muzeológusok személyes kapcsolatrendszere és generációs hovatartozása. Cifka Péterné 1974-ben a Szépművészeti Múzeumba távozott, a gyűjtést ekkortól Tőkei Ferencné Egry Margit vezetésével egy új művészettörténész-muzeológus generáció folytatta, Földes Emília (1946-2002, 1971-től az éremtár, 1974-től a festészeti gyűjtemény vezetője) és Mattyasovszky Zsolnay Péter (szül. 1946, 1973-tól a grafikai gyűjteményért felelős muzeológus).85 Az ő esetükben a Fővárosi Képtár történetének kutatása, az elveszett gyűjteménnyel felvállalt kontinuitás a közelmúlt megrázkódtatásaiból és saját jelenükkel szembeni állásfoglalásukból fakadt. Egy gyűjtemény elvesztése trauma, amelyet az érintett generációk tovább örökítenek, vagyis több nemzedék identitását áthatja. Ez történt a Fővárosi Képtár esetében is. Az 1970-es évek elején ráadásul a saját bőrükön tapasztalhatták meg a politika-kultúrpolitika újabb radikális fordulatát, a politikai visszarendeződést. A hatalom játszmáinak kiszolgáltatott értelmiség a múltban keresett menedéket, a jövőképét vesztett történészek egy nemzedékének (Hanák Péter, Litván György, 1160
