Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN A magyar képzőművészet társadalomtörténetének szentelt monográfiájában Szívós Erika úgy ítélte, a „felemelkedő nagypolgárság” azért pártolta a művészeteket, mert „az arisztokrácia mintáit átvéve saját hatalmát, rangját és anyagi erejét kívánta reprezentálni”, illetve mivel a 19. század végére „a képzőművészet ismerete, szeretete a polgári műveltségeszménynek is részévé vált”.94 Lehetséges, hogy bizonyos esetekben ez így volt, de a megállapítás számomra túl általánosító. Róka Enikő részben hasonló választ adott: „A zsidó polgárság a mecenatúra révén felfelé — a nemességhez, arisztokráciához való — igazodásának adta tanújelét, és a műpártolástól, gyűjteményépítéstől saját társadalmi státuszának emelkedését várta.” A szerző szerint Ernst Lajos „törekvése, hogy zsidó polgárból magyar nemessé legyen [...] analóg a korszak gazdag zsidó polgárságának törekvéseivel”.95 Karády Viktornak már az 1980-as évek végén megfogalmazott, megfontolásra érdemes véleménye szerint azonban, ami szöges ellentétben áll a zsidó polgárság arisztokráciához való igazodási-hasonulási vágyáról szóló elmélettel, a művészetpártolás terén a hazai zsidóság „eredeti polgári magatartásmintákat” teremtett, „az asszimiláció tárgyából annak alanyává változott, s maga is asszimilációs góccá vált”.96 94 Szívós E.: A magyar képzőművészet társadalomtörténete i. m. 26. 95 RókaE.: Nacionalizmus és modernizmus i. m. 118-119., 121. 96 Karády Viktor: Zsidó identitás és asszimiláció Magyarországon I. Mozgó Világ 14. (1988) 8. sz. 41-42. 97 Schossberger báró. Budapesti Hirlap, 1890. március 22. 1. Megítélésem szerint a zsidó nagypolgárságnak sem „zsidósága” - amely kifejezés esetében eleve kérdéses, vajon felekezeti státuszként, identitásként vagy származási adatként lenne értendő —, sem nagypolgári státusza és helyzete nem nyújt önmagában unikális magyarázatot a fenti kérdésre. Noha az indítékok nyilvánvalóan többfélék lehettek, az alábbiakban a feltehetően elsődleges motivációkra összpontosítok. Egyesek nem a tudomány vagy a művészetek támogatásának őszinte vágyából adakoztak, hanem opportunizmusból. A tanulmány elején említettem a nemesítését követően adakozó Flesch Alajost, illetve Deutsch Bernátot és Józsefet. Mások valószínűleg így próbálták elősegíteni a címadományozást. Ez magyarázhatta az 1890 márciusában Schossberger Zsigmond által az Akadémiának ajándékozott tízezer forintot. Bárósításának ugyanabban a hónapban megjelent híre mindenkit meglepett. „Az emberek kérdezik: Schossberger Zsigmond úr kicsoda? Micsoda érdemeket szerzett Schossberger Zsigmond úr? Miért kapta e kitüntetést?”, írta a Budapesti Hírlap, majd hozzátette: „feltűnő”, hogy az Akadémiának, valamint a hírlapírók nyugdíj intézetének felajánlott adományok közvetlenül a rangemelés előtt történtek, „mintegy bevezetőül a bárói kinevezéshez”.97 Az ügyben a függetlenségi párti Meszlényi Lajos interpellációt intézett a király személye körüli miniszterhez, báró Orczy Bélához, akinek semmitmondó feleletére adott válaszában 1112
