Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
KONRÁD MIKLÓS másnapján Ormody elbeszélgetett Lengyellel a darabról, majd hallván, hogy az ifjú szerző Berlinbe szeretne menni, ahol a színházművészet Max Reinhardttal az élén új utakat keresett, hathavi fizetett szabadságot ajánlott fel neki, valamint az útiköltség visszatérítését. „Majd aztán elmondja, hogy mit látott”, bocsátotta el hivatalnokát. Nem sokkal Lengyel hazatérése után a Nemzeti Színház 1907 októberében műsorra tűzte A hálás utókor című drámáját. A sikeres premier után Ormody újfent magához kérette a szerzőt, „s azt mondta”, írta visszaemlékezéseiben Lengyel, „ahelyett, hogy itt az irodában olyan munkával töltsem napjaimat, amit sokan tudnak, írjak inkább csak darabokat, amihez kevesen értenek. Menjek tehát hamarosan vissza Berlinbe, mert úgy látszik, az nagyon inspiráló hatással van rám. O továbbra is folyósítja a fizetésemet, nem bocsát el, kihúzzuk addig, amíg pár év múlva betöltőm a tizedik szolgálati évemet, amikortól már nyugdíjat tud nekem adni. Az élet tehát kitárult előttem.”67 67 Lengyel Menyhért: Életem könyve. Naplók, életrajzi töredékek. Bp. 1987. 55., 57-58., 60., 65-66. 68 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. S. a. r. Fábri Anna. Bp. 1989. 131-132. Ady és a zsidóság viszonyára lásd Vezér Erzsébet: Ady és a zsidókérdés. Kritika 21. (1992) 8. sz. 37-39.; Lengyel András: Egy „antiszemita” (?) Ady-vers. „Zikcene, zakcene, satöbbi”. Holmi 8. (1996) 956-963.; Gyurgyák János: Ady-dilemmáink. Harmadik dilemma: Ady és a zsidóság. Múlt és Jövő 32. (2021) 2. sz. 47-54. 69 Ferenczy Béni: Nagybányai emlékeim (Első vázlat). In: írás és kép. Bp. 1961. 13-14. Recepció A zsidó nagypolgárság dualizmus kori mecénáskodását kortársaik kevéssé értékelték. Hogy a függő helyzet és a kiszolgáltatottság a haszonélvezőkben ellenérzést szülhetett, érthető — elég Ady Endre és Hatvány Lajos köztudottan terhelt viszonyára gondolni. Krúdy Gyula írta Ady Endréről 1925-ben: „Miután hercegek abban az időben nem foglalkoztak költők pártfogásával Magyarországon, Endrénk kénytelen volt megalkudni életelveivel, így az antiszemitizmussal is, amelyet a Bihar megyei végrehajtó házából hozott magával. Nemcsak békét, de barátságot is kellett kötnie az úgynevezett intelligens és főleg módos zsidókkal.”68 A nem zsidó művészekben a zsidók által nyújtott támogatás öröme amiatt is társulhatott keserűséggel, hogy a segítséget nem „övéiktől” kapták. „Az ekkor »haladó« festők képeit csak gazdag lipótvárosi bankárok, nagyiparosok, sznobok vásárolták”, írta a nagybányaiakról szóló emlékeiben Ferenczy Béni, és hozzátette: apja, Ferenczy Károly nemegyszer „szomorúan” mondta neki, „ha nem lennének a gazdag zsidók, soha egy képet Pesten nem tudott volna eladni”.69 Babits Mihály 1927-ben megjelent Halálfiai című regényében az egyik szereplő a zsidó Schapringer család kapcsán megjegyzi: „Mivé lenne ez a szegény ország zsidók nélkül? Schapringerék a saját szorgalmukkal emelkedtek föl a semmiből, s ma többet áldoznak kulturális célra, mint egy grófi 1107
