Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században
SZALISZNYÓ LILLA Összegzés A Nemzeti Színház karitatív tevékenysége 1838-tól kezdve a század végéig töretlen maradt, függetlenül attól, hogy az intézmény milyen igazgatási rendszerben működött, s éppen mekkora tőkével, bevétellel rendelkezett. A jótékonyságra költött pénz ugyan valamennyi évadban kis hányadát adta az összköltségvetésnek, de mint több esetben kiderült, a jótékonysági előadások rendezésétől akkor sem tekintettek el, amikor a színház veszteségesen működött vagy pénzszűkében volt. Az idő haladtával ugyanakkor sokat változott a jótékonysági előadásoknak tulajdonított szerep. Az első évtizedben kifejezetten a színház és a színészszakma elfogadtatását célozta, s ennek megfelelően sok esetben olyan szervezeteken (egyesületek, kórházak stb.) segítettek, amelyek össztársadalmi érdekeket szolgáltak, s tevékenységi körük a szélesebb nyilvánosság előtt is ismert, köztudott volt. Az 1840-es évek közepéről hozott példák azt mutatták, hogy amennyiben csak egy szűkebb réteg volt érdekelt (például a Kisfaludy Társaság esetében az íróvilág), a közönség kevéssé volt motivált, s ilyen alkalmakkor a nézőtérnek csak a negyede vagy legfeljebb a fele telt meg. A század utolsó harmadának egyre sokszínűbbé váló színházi életében viszont már nem kellett kialakítani és megszilárdítani a színház professzionális státuszát,81 aminek egyik módja volt a jótékonysági tevékenységgel és annak nyilvánosságra hozásával szerezhető erkölcsi tőke gyűjtése. Valószínűleg emiatt az a korábban is jelenlevő szándék erősödött fel, hogy változatos formákban és összegekkel, de a szakmán belül segítsenek rászoruló színházi embereknek. 81 1861-ben Budapesten megkezdte működését a Budai Népszínház, 1875-ben a Népszínház, 1884- ben a Magyar Királyi Operaház, 1896-ban a Vígszínház, 1897-ben pedig a Magyar Színház. A 19. század második felében a sorra épülő budapesti és vidéki (kő)színházak a Nemzeti Színház példáját követve bekapcsolódtak a jótékonysági előadások rendezésébe, illetve az épületben teret adtak mások által szervezett karitatív rendezvényeknek. Saját társadalmi presztízsük megszilárdítása érdekében ugyanazt a gyakorlatot alkalmazták, amelyet a színházak nemcsak Magyarországon, hanem (mondhatjuk) világszerte: különböző egyesületeknek, egészségügyi és kulturális intézményeknek, illetve katasztrófáktól sújtott embereknek nyújtottak támogatást. A továbböröklődéssel a jótékonyság egyike lett azoknak a jelenségeknek, amelyek a magyar színházi kultúrában folytonosságot mutatnak, évszázadokon átívelve is jelen maradtak. 1091
