Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században
SZALISZNYÓ LILLA valaki távolmaradt közülük, hiszen, mint Gyulay Lajos erdélyi gróf egy későbbi naplóbejegyzéséből kiderül, arcról, sőt névről is ismerték egymást: „A tege adott »Sheridan« igen jó és mulatságos darab, mely jól is adatott nem nagy közönség előtt. Hátam mögött »Somsich Pál« ült nejével, fölöttem ragyogtak »Lumina és Flumina«, bizonyos távolságban pedig »Biondina Kanoka«. Ma nem megyek színházba, de holnapra már vettem zártszéket a rendkívüli eléadásra, mely jótékony célra adatik.”59 (A bérletesek bérletszünetes estéken is oda vettek jegyet, ahová évadokon keresztül bérelt helyük szólt.) 59 Gyulay Lajos: Martius 15. (1867. március 14. - 1867. május 30.). S. a. r., bev. Labádi Gergely. (Gr. Gyulay Lajos maga keze és könyve) Szeged 2008. 60. 60 Katona édesanyja Borbók Ilona (1770-1850) volt. Nem tudjuk pontosan, melyik lánytestvérére gondoltak, de mivel Julianna férjével Szentestre költözött, talán az író szülővárosában, Kecskeméten élő Máriát nevezhették „nővérnek”. A családtagokról lásd Katona József: Versek, tanulmányok, egyéb írások. Kiad. Orosz László. Bp. 2001. 219. 61 Csányi [János]: Katona József. Társalkodó 9. (1840) 43. sz. 171. A darabválasztás bizonyos esetekben kötött volt, például ha az est egy drámaíró emlékét idézte. Amikor 1845. november 29-én Katona József édesanyja és egyik lánytestvére megsegítésére („A megboldogult szerző gyámoltalan özvegy anya és nővére javára”)60 rendeztek jótékony célú előadást, a Bánk bánt adták. A Kecskeméten élő család sanyarú sorsáról már 1840-ben értesült a nyilvánosság, Csányi János, Katona egykori hivatali főnöke egy, a szerzőről írt és a Társalkodóin publikált életrajzi összefoglalóban sürgette az idős szülők anyagi támogatását: „Ha a szegény szülék elhalnak, [...] árváikra van közönséges figyelem, gond, sőt segély is: hátha egy derék, munkás, [...] hazája nyelve’ diszesitésére, miveltség-terjesztésre majd minden idejét feláldozott, ifjú, mielőtt közjóra czélzó munkáinak illő hasznát vehetné, idő előtt elhal; elaggott ’ s vagyonkájokat az ő kimüveltetésére föláldozott szüléit, mint utolsó gyermekeket, valósággal ’ s tettleg árván hagyja, ezekre senkinek se legyen é gondja? gyámoluktól megfosztatva ’ s Ínség közt nyomorgva, hallják, vagy olvassák, hogy derék fijok’ munkáját mások használják jutalom-színdarabul? [...] hisz már testesült ’ s alakult a’ magyarnak is egy derék tudós társasága, melly a’ hasznos irók’ országos gyámságát viszi; testesült magyar nemzeti színház-igazgatóság, melly a’ jó színdarabokat jutalmazza -: talán vagy egyik, vagy másik, a’ korán elhunyt derék férfiúnak munkáit figyelembe veendi ’ s azokat érdemteljeseknek ’ s használatraméltóknak találván, vagy egy vagy más utón, az elhunyt jó fiú’ árváit, úgymint annak elaggott szüléit, tettleg is megvigasztalandja!!”61 A szerkesztőség a Magyar Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Színházat bíztatván, a következő lábjegyzetet csatolta az idézett részhez: „Ez talán legczélszerűbben újra történhetnék meg, ha a’ m. tud. Társaság egyik v. másik tagja által bold. Katona ’ nyomtatásra méltó munkáit 1085
