Századok – 2023

2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században

SZALISZNYÓ LILLA Pest városának többnemzetiségű, nagy százalékban német ajkú lakosságát le­hetett becsalogatni. Az operáknál és hangversenyeknél kevésbé kézenfekvő választás volt a bizo­nyos szempontból megosztó műfajnak mutatkozó népszínművek műsorra tűzése. Szigligeti Ede Szökött katona című műve kétségkívül az 1840-es évek egyik favo­­ritja volt, 1843. november 25-e óta töretlen sikerrel játszották, de az 5. táblázat­ban bemutatott bérletszünetes előadások abszolút nézőszámából az látszik, hogy elsősorban az alacsonyabb társadalmi rétegek körében számított közkedveltnek, főként a legolcsóbb jegyeket vásárló karzati közönséget érdekelte. A társadalmi elit az ősbemutatóra sem volt különösebben kíváncsi, 1843. november 25-én az eladás­ra kínált 48 első- és másodrangú páholyból 8, a 190 földszinti zártszékből pedig 76 kelt el. A földszinti páholyokat és zártszékeket megfizetni tudó közönség na­gyobb számban leginkább olyankor képviseltette magát, amikor a népszínművet valamelyik közkedvelt vezető színész jutalomjátékaként adták. (Ilyen esetekben a színész választott darabot.) Bizonyos értelemben ezek az alkalmak is értelmez­hetők jótékonyságként, hiszen a színházvezetés a jutalmi járandóságokat (általá­ban a tiszta jövedelem egészét vagy felét) szintén az aznapi jegy vásárlóktól befolyt pénzből fizette ki. Mivel Lendvay Márton56 és Szentpétery Zsigmond 57 példája azt mutatja, hogy a tehetősebb közönség jóindulata a darab választástól függetlenül ilyenkor is megmutatkozott, érdemes megnéznünk, hogy miként alakult a közön­ség összetétele és a helyosztályonként eladott jegyek száma akkor, amikor a Szökött katonát 1844. március 6-án az aradi árvízkárosultak javára játszották. (5. táblázat) 56 Lendvay Márton (1807-1858). Az 1820-as évek második felében választotta hivatásának a színésze­tet, korábban városi írnok volt. Az 1830-as években Kassán, Kolozsvárott, majd a budai Várszínházban játszott. A Pesti Magyar Színház egyik alapító tagja volt, énekes színészként, majd az 1840-es évek kö­zepétől rendezőként is foglalkoztatták. 1840-ben Bécsbe és Berlinbe utazott színészed tanulmányútra. Főként hősszerelmeseket és tragikus hősöket alakított, illetve operaszerepekben is fellépett. - Magyar színházművészeti lexikon i. m. 454. 57 Szentpétery Zsigmond (1798-1858). Színész, rendező. Pályáját 1815-ben kezdte. 1829 és 1835 kö­zött a kassai színtársulat tagja, 1833-tól igazgatója. 1835-től a budai Várszínházban játszott. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz került, ahol színészként és rendezőként egyaránt foglalkoztatták. Eleinte hős­szerelmeseket alakított, de az 1830-as évektől kezdve leginkább apaszerepekben tűnt fel. - Uo. 743-744. 1844 első felében a színház teljes nézőterén 2336 fő fért el. A földszinten 200 zártszék helyezkedett el, mögöttük 900 főnek padok és állóhelyek voltak, kör­ben 16 páholy. Az első emeleten kizárólag páholyok kaptak helyet, 19 darab, a másodikon a 12 páholyt középen 78 zártszék és 20 katonáknak fenntartott hely, illetve 250 fő befogadására alkalmas padok és állóhelyek szakították meg, míg a harmadik emeleti karzaton 700-an fértek el. (A páholyokat négyfősnek szá­moljuk.) A befogadóképességre utaló, zárójelben lévő számok azt mutatják, hogy a bérletszünet ellenére egyes helyosztályok esetében nem lehetett valamennyi 1083

Next

/
Thumbnails
Contents