Századok – 2023
2023 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szilágyi Zsolt: Ismeretlen Alföld. A táj területi egyenlőtlenségei a 20. század elején (Koloh Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM hazai társadalomföldrajznak régóta kitüntetett témája az Alföld kutatása, köszönhetően a 19. század második és a 20. század első felében meghatározó nemzetközi megközelítéseket követő magyarországi földrajzosok munkáinak. A Friedrich Ratzelhez köthető, geostratégiai vonatkozással gazdagon bíró, organikus tájszemlelet tükrözte például Prinz Gyula a „táj államot szül” koncepciója, míg Paul Vidal de la Blache hatása Teleki Pál „átmeneti övein” keresztül érhető tetten - csak hogy két fő megközelítési lehetőséget kiemeljek a Szilágyi Zsolt által a kötet elején gondosan kidolgozott historiográfiai bevezetésből (Táj-teremtés). Szilágyi és az Alföldet kutató kollégái munkája nyomán ugyanis a könyvet olvasva viszonylag hamar nyilvánvalóvá válik, hogy - a turneri párhuzammal élve — az Alföld a mi frontierünk mind tudományos értelemben, mind a környezetváltozás hatása alatt újragondolást igénylő gazdasági okokból. Szilágyi könyvének ez a frontier-centrikus megközelítése több szempontból is indokolt. Az Alföld, akár az Egyesült Államok frontierje, a közgondolkodásban, de talán nem csak egészen abban, a vadság és barbárság romanticizált szimbóluma (lásd gémeskút, betyárok, Kilenclyukú híd). Ennél azonban sokkal jelentősebb az Alföld meghódítása, a 18. századi újratelepítést követő újraélesztése, amelynek tényleges hatásait vizsgálja a szerző az ország más területeivel összevetve a két világháború közötti időszakra (leginkább a húszas évekre) összpontosítva. A határkérdés értelmezéséhez emellett az is hozzájárulhat, hogy a kötetet az MTA BTK Lendület Tíz Generáció Kutatócsoportja gondozta s A vidék vonzásában sorozat harmadik köteteként jelent meg. E sorozat eddigi kiadványai is leginkább a határvidékekre (például Ormánság, Burgenland) koncentráltak. Erre a problematikára irányul tehát ez a lírai keretbe ágyazott, ezzel a posztmodern történetírás megközelítésére utaló, tartalmában viszont már-már kizárólag kvantitatív számításokra épülő könyv témája is. A 476 oldalnak csaknem a fele a vizsgálathoz elengedhetetlen térkép és táblázat, de a mű első részének törzsszövege is bővelkedik megértést segítő vizuális ábrázolásokban, illetve a térképeket és ábrákat köti össze a magyarázó szöveg. Bár a szerző közvetlenül is reflektál az olvasást esetenként nehezítő számszerű adatokra, gondosan figyel arra, hogy a 479 lábjegyzet közé helyezze el a fontosabb egyenleteket, településlistákat, szárazabbnak ható értelmezési kísérleteket. Szintén a befogadást segíti a kötet szerkezete, amely a statikus és dinamikus vizsgálatok megfelelő egymásra építésével válik áttekinthetővé és követhetővé. A kötet magját az 1925. évi közigazgatási tájékoztató lapok képezik. Ezek egy belügyminisztériumi rendeletre készült országos felmérés anyagai, és főképp a községek általános leírására, gazdasági, társadalmi és kulturális állapotukra kérdeztek rá. Szilágyi számára a közigazgatási tájékoztató lapok vizsgálata olyan új fogalmak megalkotását teszi lehetővé, mint a trianoni Alföld mint vizsgálati tér y illetve az önforgalmú piacközpontok. Szilágyi az első fejezetben előbbieken kívül kamatoztatja a korábbi szerzők által használt terminológiát is, mint amilyen a Beluszky Pálhoz, majd Győri Róberthez is köthető funkcionális városok hierarchiája. A szerző által kifeszített értelmezési háló kínálja magát, hogy a jövőben elhelyezhetők legyenek rajta az argumentumát a léptékváltással, koncentrált mélyfúrásokkal árnyaló történeti ökológiai munkák. Különösen igaz ez a kötet második fejezetére, ahol a hosszabbtávú perspektíva nemcsak ezt engedi meg, de az uradalomtörténet néhány nagyobb, átfogó munkájának (például Wellmann Imre 18. századi agrártörténeti kutatásának) beépítésére is lehetőséget ad. Ennél a résznél - a mezőgazdasági áruforgalom és a térbeli mobilitás felgyorsításának kérdését elemezve - Szilágyi nagy hangsúlyt helyez a vasút szerepének tisztázására. Itt fejti ki a szerző a könyv egyik központi jelentőségű következtetését, amely szerint a modernizációnak nemcsak a városok, de maguk a tanyák is színterei voltak. Ezt az európai gabonakereskedelmi hálózathoz való csatlakozás tette lehetővé, illetve gyorsította fel, a vasút hathatós segítségével. A népesség, a forgalmi hálózatok és a települések (így a városok és a tanyák) sűrűségének fokozódása, érvel Szilágyi, együttesen segítette elő a modernizáció terjedését. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszott az Alföld urbanizációja, amely egyrészt a „piacközpontosodással”, másrészt - még évszázadokkal korábban - a mezővárosokba tömörüléssel valósult meg (40-42.). 1031
