Századok – 2023
2023 / 5. szám - TANULMÁNYOK BUDAPEST EGYESÍTÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Rácz Attila: A fővárosi népi ellenőrzési bizottságok működése 1958–1959-ben
A FŐVÁROSI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK MŰKÖDÉSE 1958-1959-BEN Három kérelmet fogalmazott a VIII., IX. Kerületi Tanácshoz, lakáshirdetést adott fel, és - biztos, ami biztos - a Bokréta vendéglőben, ahol az egyik lakásigénylő kiszolgálóként dolgozott, bemutatta az igénylő két családnak a IX. Kerületi Tanács (nem lakás-!) osztály vezetőjét, aki az egyik házaspárnak 1956-ban egy Ráday utcai lakást ki is utaltatott. A feleség a Medikus eszpresszóban volt felszolgáló, ahol a tanács lakásügyi előadójaként környezettanulmányt lefolytató férfinak borítékban a férfi háromheti bérének megfelelő összeget adott át. A tanács osztály vezetője, illetve a vádlottak a periratok szerint legalább tucatnyi ügyletet bonyolítottak le, és az „ajándékok” a nylonhálóingtől 3000 forintig terjedtek. A vádlottakat a Pesti Központi Kerületi Bíróság, majd a Fővárosi Bíróság közhivatalnok által elkövetett vesztegetés, illetve „zugírászat” és tiltott vagyoni előny adása és elfogadása miatt büntette.63 63 BFL XVII.1301. 7. doboz. IX. kerületi téma és célvizsgálat.; BFL XXV.4.a. 1428/1959. A perrel kapcsolatos egyéb iratok: BFLXXV.4.a. 186/1959; XXV.4.a. 6856/1959; XXV.4.a. 1892/1960. A másik általam ismertetett esetet már a korabeli sajtó is lakáspanamaként említette. A per egyik főszereplője második házasságkötése után nyolcadmagával (!) élt egy két szoba, hallos lakásban, így érthető, hogy lakáshoz szeretett volna jutni, és ezért hajlandó is volt mindent megtenni. 1956 decemberében megtudta, hogy a házban, ahol laknak, egy két szoba, összkomfortos lakás megüresedett, ezért megkereste az egyik fővárosi kerületi tanács VB-elnökét, aki intézkedett a lakás kiutalásáról. A két nő között baráti kapcsolat alakult ki, társaságukkal „szorgalmasan látogatták a belvárosi szórakozóhelyeket, éttermeket és espresókat”, így híre ment annak, hogy az új lakástulajdonos „révén - megfelelő összeg lefizetése ellenében - belvárosi lakáshoz lehet jutni”. Az I. rendű vádlott „gondosan előkészítette, hogy a tanácselnöknővel való kapcsolata az érdekeltek előtt nyilvánvalóvá legyen. Közölte velük, hogy a hivatalos idő alatt melyik espressóban fog a tanács elnökével feketézni. Oda rendelte az ügyfeleket.” Az első áldozatától 2000 forint „közbenjárási” díjat vett fel, és a későbbi nyomozás kiderítette, hogy rövid időn belül félszáz ügyfele lett. Az egyik kuncsaftja mellékesen udvarolni kezdett a lányának, és a kérelmezők egy részét jutalék fejében ő irányította a nőhöz, akiktől együtt több mint kétszázezer forint kenőpénzt vettek fel, melyek közül a legnagyobb ismert összeg 12 000 forint volt. Az ügyletek fél évig sem tartottak, mert a lakásigénylők, mivel nem jutottak ingatlanhoz, lényegében magukat is lebuktatva a rendőrségen feljelentést tettek, a 36 közül az első már 1958. február 23-án. Emellett az egyik igénylő 1957. április 15-én a Népszabadság szerkesztőjének írt panaszlevelet, illetve egy 59 éves asszony a fia halála után annak levéltárcájában megtalálta a nő két darab, 2000 forintról szóló elismervényét. A nő házfelügyelője emellett már 1957. február 15-én bejelentést tett a rendőrségen: a házaspár egészségi állapotára tekintettel kapta meg a lakást, de akkor „miért vehet föl albérlőt és miért járhat annyi idegen ember 986
