Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
LASZLOVSZKY JÓZSEF - NAGY BALÁZS kutatás.25 Már előkerülésükkor és a későbbiekben is készültek róluk felmérések, amelyet a mostani merülés is megerősített. A korábbi mintavétel eredményeképpen Grynaeus András arra a következtetésre jutott, hogy a szerkezet egy része a 15. század végén készülhetett és lehetett használatban, ahogy a dendrokronológiai vizsgálat ezt kimutatta.26 Ugyanakkor további kutatásra és mindenképpen további minták meghatározására van szükség ahhoz, hogy egyértelmű legyen: vajon csak ebben a korszakban használták-e ezt a jelentős méretű szerkezetet. A mostani merülés során vízalatti fémkeresőzésre is sor került, és az itt előkerült nagyméretű vas csáklya maradvány arra utalt, hogy komolyabb csónakot vagy hajót is használhattak abban az időszakban, amikor a cölöpszerkezet valamilyen vízi átkelőhely részeként működött. A leglényegesebb megállapítás ugyanakkor abból a megfigyelésből vonható le, ami a cölöpszerkezet irányához kapcsolódik. Ebből egyértelműen tudható, hogy a modern bányatóban, a mai folyómeder közvetlen közelében megőrződött cölöpök egy olyan szerkezethez tartozhattak, amelynek iránya teljesen más volt, mint amit a mai Sajó-meder alapján várhatnánk. Vagyis a mai és az újkori körömi rév, amelynek helye jól meghatározható az újkori térképek alapján, megközelítőleg ugyanott volt, ahol már a 15. század végén is állt egy fontos átkelőhely valamilyen fa szerkezettel. Ugyanakkor a késő középkor vége és az újkor között olyan meder változás vagy mederváltozások zajlottak le, amelyek miatt az átkelés iránya teljesen megváltozott. A mai révhez vezető út mellett, annak vonalát követve intenzív fémkeresős kutatást is végeztünk, aminek eredményeként a mai aszfaltút közvetlen közelében, de annál szélesebb sávban számos vasleletet találtunk, amelyek leginkább kocsivasaláshoz tartozó vastöredékek, valamint ehhez tartozó szögek voltak. Bár ezek keltezése nagyon nehéz feladat, inkább újkoriként határozhatók meg. Vagyis a mai Muhi (az egykori Poga település) mellől a körömi révhez vezető út vonala az újkorban végig ugyanitt lehetett. Ezt a térképek is megerősítik. Ugyanakkor ezen út meghosszabbítása elvezet a középkori Mohi településhez is. A fémkeresős kutatások a mai út mentén nem mutattak középkori leleteket, de ebben az is közrejátszhat, hogy az útnak a mai Muhi és a rév közötti szakasza egy olyan ártéri részen helyezkedik el, amelyet a legmagasabb Sajó áradások elöntenek, és így folyami üledék fedheti a korábbi időszak leleteit.27 Mindazonáltal megállapítható, hogy a bányatóban található maradványok egy olyan út vonalához igazodhatnak inkább, amelyek nem a középkori Mohi település felé vezettek, hanem attól valamivel délibb irányt jelölnek ki. Ugyanakkor érdemes azt is megjegyezni, 25 Szlabóczky Pál geológus előadása a veszprémi archaeogeológiai ankéton, 1995. április 19. (https:// bit.ly/3o2AdcO, letöltés 2022. máj. 19.). 26 Grynaeus András szíves szóbeli közlése. 27 Laszlovszky József — Rácz Tibor Ákos: Fémkeresős kutatások a Muhi csatatéren. Közösségi régészet, hadszínterek vizsgálata és a kapcsolódó módszertani kérdések. Magyar Régészet 9. (2020) 4. sz. 70-80. 957
