Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN lelmezett lélekszámút elosztva az ismert plébániák számával, az eredmény 521,1, ami igen közel esik a franciaországi adatok alapján számolt, egy plébániára jutó átlagos lélekszámhoz (521,7). 1430-ra és 1500-ra a katonaállítási kötelezettségek alapján vélelmezett lélekszámot vettem alapul. Ami a háztartásmodellt illeti, az 1291-es Taxatio, illetve az 1328-ban készült Etat des paroisses et des feux adatainak felhasználásakor a történeti demográfiában általánosan használt - bár olykor vitatott -, háztartásonkénti ötös szorzót használták.40 Ügy vélem, a 14. század elejére vonatkozóan a Magyar Királyság területére is ezt a paraszti háztartásmodellt célszerű használni. Ebben az időszakban a telekosztódás még elhanyagolhatónak tekinthető, az adóportára vetített háztartás tehát megegyezett a családdal. A 15. század elejére a Kubinyi által is kalkulált magasabb, 6,2-es, a század végére pedig az általam vélelmezett, adóportára vetített 6,5-ös szorzóval számoltam.41 A 15. században a nukleáris család és az adóportára számított háztartás már nem fedte teljesen egymást, az eltérés mértéke azonban az ország egyes vidékein igen különböző lehetett. 40 A Taxatióban az alapegység a teleknek megfeleltethetőportio, az État des paroisses-ben pedig a jegyzék nevében is megjelenő focus (fen), vagyis a tűzhellyel azonosított háztartás, amelyet Magyarországon a füsttel lehet megfeleltetni. A két jegyzék feldolgozásából egyértelműen kiderül, hogy valójában mindkettőn a háztartás mint adózó egység értendő, akárcsak a magyarországi telek esetében. 41 E Romhányi B.: És ha mégis tudtak számolni? i. m. 116. Bizonyos megfontolások miatt nem kizárt, hogy ez a szám felfelé módosítható. Kubinyi András 7 körüli átlagos háztartáslétszámot is talált, és például a késő középkori konfraternitás oklevelekből is nagyobb családlétszámok rajzolódnak ki. Vagyis elképzelhető, hogy nemcsak a telekre vetített jobbágyháztartások, hanem a nukleáris családok létszáma is 5 fölött lehetett a 15. században. Ezt a módosítást támogathatja a töredéktelkeken élő háztartások statisztikai összevonása is. Ebben az esetben, hasonló okok miatt, a Zsigmond-kori szorzót is valamelyest felfelé kell módosítani. E modell szerint - átlagként 6,4 és 6,8 szorzót alkalmazva - az eltartott népesség lassabban nőtt, arányuk a középkor végére kb. 15%-ra tehető. Ugyanakkor kérdéses, hogy a rendelkezésünkre álló csekély számú adatból, amelyeknek egy része ráadásul nem is közvetlenül a paraszti rétegről, hanem a hozzájuk hasonló életmódot élő köznemesekről szól, szabad-e az egész országra nézve ilyen következtetést levonni. Végső soron a további kutatások dönthetik el, hogy a két modell közül melyik alkalmas inkább a Magyar Királyság késő középkori viszonyainak leírására. Ezekkel a népességadatokkal számolva az egy jobbágyportára jutó eltartott lélekszám - a teljes népességre vetítve, tehát beleszámítva a nem falusi népességet is — a 14. század eleji 5,4 körüli értékről a 15. század végére 8,3-ra emelkedett, ami több mint 50%-os növekedést jelent. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a mezőgazdaság termelékenysége jelentősen nőtt. A termelékenység javulását - ami ebben az esetben mind a fejlettebb mezőgazdasági technikák és eszközök alkalmazását, mind a telek korábban nem művelt, illetve nem művelhető részének a művelésbe vonását jelenti - már a korábbi szakirodalom is látta. Most azonban egyfajta képet alkothatunk arról is, hogy ez mit jelentett, miként nőtt a népesség azon része, amely közvetlenül nem vett részt az élelmiszer-termelésben. (2. táblázat) 926
