Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
F. ROMHÁNYI BEATRIX társadalom más, nem jobbágy jogállású csoportjainak létszámával, és ha a kapott eredmény megfelel az ország korabeli lélekszámának, akkor a válasz igen. Ebben a számításban azonban több bizonytalansági tényező is van, kezdve mindjárt az átlagos háztartás méretével. A kérdésfelvetés megalapozottsága szempontjából fontos megjegyezni, hogy az egész Európában a 13. század közepe és a 14. század eleje között megszilárduló plébániarendszer a kontinens egyes részein nemcsak a középkor végét, hanem az újkort is megérte. Az angol szakirodalom megállapítása szerint a Taxatio plébániáinak döntő többsége megérte a kora újkort, és ennek folyományaként a 16. századra a ’parish’ jelentése magába foglalta a plébánia mellett a községet is.22 Franciaországban, ahol a plébániák és háztartások jegyzéke alig néhány évvel a magyarországi pápai tizedjegyzék előtt készült, a következő országos, bár kevésbé teljes adójegyzéket 1581-ben készítették, amely az angol példához hasonló következtetésre enged jutni.23 Ilyen, részben adóztatási, részben egyházi céllal készült jegyzékeket, illetve egyházlátogatási jegyzőkönyveket Magyarországon is a 16. századtól ismerünk. A zágrábi egyházmegye plébániáit 1501-ben írták újból össze. Az esztergomi és a veszprémi egyházmegye területén a 16. század közepén végeztetett vizitációt az illetékes ordinárius.24 A váradi egyházmegyéből a trienti zsinat támogatására gyűjtött adóról maradt fenn forrás, az egri egyházmegye alsó egyházi szervezetéről pedig az 1570-re keltezhető Szent János Könyvből alkothatunk képet.25 Ezek alapján látszik változás a plébániahálózatban a 14. századi állapothoz képest, de a plébániák száma érdemben nem változott. Országosan vizsgálva, amennyi új feltűnik e jegyzékekben, nagyjából ugyanannyi el is tűnt a 14. századiak közül. A helyzet tehát a reformáció hajnalán az ország nagy részén nem tért el gyökeresen a nyugat-európaitól. Kivételt a Délvidék és Dél-Erdély 22 E Romhányi B.: A középkori magyar plébániák i. m. 342—343. Vö. még Beat A. Kümin: The English Parish in a European Perspective. In: The Parish in English Life 1400-1600. Eds. Kathrine L. French - Gary G. Gibbs - Beat A. Kümin. Manchester 1997. 20.; Norman J. G. Pounds: A History of the English Parish: The Culture of Religion from Augustine to Victoria. Cambridge 2000. különösen: 123. 23 Lot, E: L’état des paroisses i. m. 59. Az 1328-as jegyzék hibáit 1341-ben igazították, de országos felmérést a 16. századig nem kezdeményeztek. A ’paroisse’ idővel Franciaországban is egyet jelentett a községgel, amelynek neve a francia forradalom idején lett egységesen és máig ’ commune’. A tapasztalatok szerint egyébként a magyarországi plébániahálózat nem a környező országokéhoz hasonlítható leginkább, hanem Eszak-Franciaországéhoz. Ismerve a két terület közötti középkori kapcsolatokat, nem nehéz megtalálni a közvetítő közeget sem, amely vélhetően több csatornán keresztül is biztosította az információáramlást (például a liége-i egyházmegyéből érkező egyháziak, a ciszterci rend, a párizsi egyetemet járt egyháziak, a vallon telepesek, a limoges-i importtárgyak). E tanulmányban ezért kiemelt helyen szerepel a francia példa. 24 Tóth Krisztina: Egyházlátogatás az esztergomi főegyházmegyében a 16-17. században. Egyháztörténelmi Szemle 1. (2000) ( https://bit.ly/3zekDAC , letöltés 2021. máj. 21.) 25 Karácsonyi János: Békésvármegye története II. Gyula 1896.; Liber sancti Johannis Capituli Agriensis. Az egri káptalan Szent János Könyve. Kiad. Kovács Béla. Eger 2005. 917
