Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN Ezeknek a közvetlen közelében szintén megtalálhatók a pápai tizedjegyzékben említett plébániák. Mindez arra figyelmeztet, hogy a 13. század közepe és a 14. század harmincas évei között az ország egyes részein elég jelentős változások mehettek végbe, az 1270-es, 1280-as években létező, kőből épített templomok nem feltétlenül váltak plébániatemplommá néhány évtizeddel később. Makó esetében felemelkedő mezővárosról van szó, amely emiatt az 1330-as években már viszonylag jelentősebb népességgel is rendelkezett. A valkányi plébánia négy korábbi templom területét olvasztotta magába. A Lovas és Rábé közötti váltást nem tudjuk ilyen okkal magyarázni, de biztosan megfelelő indoka volt annak, hogy Lovas helyett miért Rábéra került a plébánia. Az 1274-ben említett templomok későbbi sorsa nem ismert, lehet, hogy filiaként tovább működtek, de biztos volt olyan is, amelyet elhagytak a hívek, és idővel elenyészett. A fenti két példa arra hívja fel a figyelmet, hogy nem érdemes megfontolatlanul kiegészítgetni a pápai tizedjegyzéket különféle templomokkal, pusztán arra alapozva, hogy a jegyzék készítése idején léteztek. A nyilvánvaló hiányokat, mint a győri egyházmegye plébániái, természetesen célszerű pótolni, és egyéb szempontok alapján is kerülhetnek be pótlólag adatok az adatbázisba. Minden esetben tudnunk kell azonban az indokot, legyen az közel egykorú jegyzék (mint a tarcafői főesperesség esetében), az alárendelt egyházak helyett egyben fizető intézmény (mint a pozsonyi káptalan birtokainak esetében), kifejezetten lelkipásztorkodással foglalkozó intézmény (mint a premontrei vagy az Ágoston-rendi prépostságok) vagy esetenként magának a plébániának, illetve a helyi plébánosnak az okleveles említése a tizedjegyzék készülése körüli években. Ami a társaskáptalanokat és a szerzetesrendi prépostságokat illeti, a plébániahálózatban, pontosabban a hiányok pótlásában betöltött szerepük különösen az alföldi térségben látszik érdekesnek. Az egyébként igen kevés plébániával rendelkező váci egyházmegyében a 14. században négy premontrei prépostság (Jánoshida, Kökényes, Ocsa, Zsidó) és egy társaskáptalan (Tenyő) működött. A kalocsai egyházmegye területén Derzsen Ágoston-rendi prépostság, Hájszentlőrincen és Titelen pedig társaskáptalan volt, és bár hamar megszűnt, ebbe a körbe tartozott a 13. század végén említett géderi premontrei prépostság is — mindannyian az egyházmegye plébániákkal gyéren ellátott részének határán helyezkedtek el. A Csanádi egyházmegyében a mezősomlyói társaskáptalan és a rövidéletű szaggyúi premontrei prépostság említhető. A 13. században az efféle intézményeknek a száma még magasabb volt, és néhány olyan területen is találkozni velük, amelyek ugyan nem az Alföldön vannak, de a táj jellege és használata ahhoz hasonló (például a Fejér vármegyei Baracska prépostsága). 914
